Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor
,, Cassa" hozzájárulása nélkül) egy kórház kelt életre." A következő negyedévben 89 beteget ápoltak. Csorba J. igazolva látta magát, amikor jelentésében írta: „korszerűségét, hasznos létét az Intézetnek mutatja, hogy oly számos és különféle betegek voltak az évnegyedben ápolandók". (A kórház történetét Bodosi M. és Frank! J. dolgozta fel.) 1846 őszén sok burgonyát már betegen ástak ki, a tárolt pedig hamar megrohadt. Csorba J. rendkívüli jelentésben figyelmeztette a megyét [48]: ,,én Ínségtől féltem szegényebb lakóinkat", helytelenítette azt a hatósági intézkedést, hogy a termést semmisítsék meg, javasolta, hogy gondos válogatással és tárolással mentsék ami menthető. 1848 elején az ,,ész-betegek" összeírásával kapcsolatos kimutatáshoz megírta, hogy fontosabb lenne az elmebetegek ellátását a megyékben fejleszteni, mint központilag [491. Ezt a felfogását később külön tanulmányban is kifejtette. A negyed-százados közjogi, társadalmi, gazdasági viták után a ,,reform-kor ' ' haladó gondolkodású nemesei és a társadalom nagy része a fejlődés lehetőségeinek törvényes biztosítékait várta az országgyűléstől, V. Ferdinándtól. A külső reakció ellen, a társadalmi kibontakozás gyorsítása érdekében 1848. márc. 15-én kitört a forradalom. Somogy rendi-megyegyűlése máj. l-éjén átadta szerepét a „törvényhatósági bizottmány"-nak, melynek igazgatói választmányában helyt kapott Csorba J. is. Az első felelős, független magyar kormány számos teendője között szerepelt a közegészségügy fejlesztése. A feladat megoldására kidolgozott javaslatról Stáhly I. országos főorvos véleményt kért a megyei főorvosoktól. Csorba J. hozzászólás helyett egy megkezdett tanulmányát egészítette ki és „Észrevételek az álladalmi egészségrendezésről hazánkban" címmel nyomtattatta ki 1848 május utolsó hetében [50]. Nézeteire jellemző a könyvecske elejére választott idézet Szemere A-tól: „A Haza nem halált, nem vért kíván, hanem életet cselekedettel, erőt kitartással". Önkritikusan írta: „minden orvosrendőri ügyelet nálunk nagyobb részt csak betű maradt, s főképp a köznépre, az. úgynevezett, »misera plebs«-re igen kevés üdvös hatása volt az orvosi foglalkozásnak". Fontosnak tartotta, hogy: „az álladalom gondoskodjék tanult orvosokról, kikhez a nép bal-ítéletét levetkezvén lassankint szokjék", de az orvos „tudja nyelvüket és bírjon nép-jellemmel". Az egészségügyi felvilágosítás érdekében javasolta, hogy: „nevelés, oktatás, népszerű könyvek által oda kellene vezéreltetni a népet, hogy tudja mit kelljen háziszerekkel segíteni addig is míg orvos érkezik ' '. Az orvosok társadalmi helyzetével kapcsolatban remélte, hogy majd „megszűnik tudományunknak a kézművesek sorába lealacsonyítani indult helyzete". 1848 nyarán Somogyot a Dráva mentén gyülekező horvát-szerb csapatok fenyegették. Az önkéntes nemzetőrök egészségügyi ellátásával foglalkozó albizottmány és Csorba J. első teendője az egészségügyi ellátás és a sebészeti eszközök biztosítása volt. Az év utolsó negyedében osztrák sorkatonaság tört az országba, 1849. jan. 19-én Burits J. tábornok bevonult Kaposvárra. Somogyban tovább bonyolódott a helyzet, amikor ápr. 4. hetében Noszlopy G. népfelkelőivel felszabadította Kaposvárt, majd a megyét, végül a Dél-Dunántúlt. (A történteket Noszlopy G. életének legjobb ismerője Andrássy A. írta meg tanulmányaiban.) Noszlopy A. szerint Csorba J.-et, mint „császárhűt" letartóztatták, ami azonban — a következők alapján — nem vehető szószerint. Csorba J. nem ismerte el Noszlopy G. megbízatásának és intézkedéseinek törvényességét, bizonyosan ezért nem fogadta el a főorvosi állásra való újrajelölését sem. A megyei orvosok közül így egyedül ő nem kapott megbízást, amikor a máj. 14-i gyűlésen Noszlopy G. kinevezte a megye új vezetőségét. A gyűlésen Csorba J. is részt vett, sőt fel is szólalt, tehát nem lehetett valóban fogoly, magát változatlanul a megye főorvosának tekintette. Csorba J. álláspontját később Dóczy J. főbíró így ismertette [51]: „amit őreá a törvényes kormány és az. emberiesség kötelességül mért, amit 31 évek sora szentesített, abban magát semmi tekintet s kinevezések által gátolni nem engedi ' '. Hivatalos teendőit nem végezhette, de hivatali szo-
