Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete
Több, már idézett gyűjtésben is szereplő ,,vereshasú gyík" [Beck 1980, Gulyás 1976, Kovács 1982] minden bizonnyal a gőtét jelöli, ugyanis a Közép-Európában honos gőték hímjei tavasszal, a vízben töltött párzási időszakban káprázatos színekben pompázó nászruhát öltenek és ilyenkor több fajnak is piros a hasa. Liszt Nándor művében (részletei már a Gyógyászat című folyóirat 1902-es évfolyamában megjelentek) „A vizibornyu" címszó alatt a következőket írta: ,,Vizibomyunak megyénk lakossága egyes kutak vizében vagy vízállásokban főleg eső után található 3—10 czentiméter hosszú, gyíkhoz hasonló, négylábú, sárga-feketén tarkázott hasú, mozgékony állatkát tart, melyet ha valaki vízzel elnyel vagy ha az pl. a mezőn alvás közben valakinek a szájába mászik, onnan a gyomorba jutva a szerencsétlen áldozat hasában óriás nagyságúra megnő, »meghizik«, ha rövidebb-hosszabb idő elteltével el nem hajtatik, gazdáját megöli, mert a hasból kirágja magát. A nekem egyízben felmutatott állatkában a „közönséges gőtére" (triton taeniatusra) ismertem. Szerencsére a nép magas röptű phantásiája a hogy megteremtette a vizibornyu rémséges kóralakját, hathatós ellenszereket is talált annak kiűzésére; biztos eljárásnak mondják a pálinkába áztatott,, gólya-gyomorpor " ivását s utána sok, minél több forralt tej elfogyasztását. Aki sok tejet inni nem bír, azt gőzölgő tej párái fölé akasztják fejjel lefelé, a tej szagára kijön a vizibornyu " 11906:16-17]. Magyary—Kossá, aki a víziborjú esetében kizárólag Liszt adataira támaszkodott, kiegészítésképpen hozzáfűzte: „Ennek a gólyagyomor-pornak semmi köze a gólya gyomrához. Népünk rendesen azt a gyógyszert nevezi így, a minek a deák neve sanguis hirci, vagyis a beszárított és porrá tört marhavér. Avult orvosság, melyet mindenféle „vérbaj" ellen használtak a régi orvosok" [Kossá 1908:275]. 12 Oláh Andor Békés megyei gyűjtésében a vízibornyú és a rá vonatkozó hiedelmek több helyen is számon vannak tartva: a népi kóroktan tárgyalásakor [1985,2:51—2], az elme- és idegbetegségek között [1985,2:150] és „a has (gyomor, bél, máj) nyavalyái " között is [1985,1:17, 2:167—8], ráadásul többnyire ugyanazokat az eseteket ismerteti. „Aratáskor tátott szájjal aludt egy lány: béka csúszott bele. Kevermes. — Altalános hiedelem, hogy kígyó is csúszhat be hasonlóképpen. Megyeszerte beszélnek arról is, hogy vízibornyút lehet nyelni. — Vereshasú béka tojását itatta meg akishúgával a barátnője és az a béka az. én kishúgomban nevelkedett fel. Doboz. " [1985, 2:51—2]. „Húgát az kérte meg, akit a húga barátnője is szeretett. Egy este behívta, egy pohár borral kínálta meg. Attól kezdve napról-napra ment össze. Akármit evett, kihányta. Az anyja pörölt rá, azt hitte állapotos. A belső részem úgy rágja valami —panaszkodott. — Nem vízibornyút nyeltem el? A gólyagyomor (por) ritka és nehezen azonosítható népi gyógyszer. Lakatos Károly megállapítása szerint a szegedi halászoknál a gólya „doktor-fajta" volt és „Ha valaki békát nyelt (?) véletlenül és esős időben kuruttyolt a gyomrában, azt egyedül csak gólyagyomrára ágyalt pálinkával lehetett kikergetni; azonképpen gyíkot, kígyót is [1910:149, idézi Szcndrey is, 1982:272.]. Rácz. Lajos és Barta Endre a tervezett Nagyszótár számára készített népi gyógyszernév-gyűjtésében (Debrecen, 1900) a gólyagyomor ,Pulvis sanguis hirci" ILőrinczy, szerk., 1988:653]. Értelmezésüket azonban nem lehet különösebben komolyan venni, minthogy ugyanebben a gyűjtésben a csikólép is ,,Sanguis hirci" [Lőrinczy, szerk., 1979:831]. A tipikusan ijedtség ellen való csikólép legáltalánosabban „nyákdugasz a világra jött kiscsikó orrában, amely az első tüsszentéskor, köhögéskor kiszabadul, s amelyből különféle (...) gyógyszert készítenek" [Lőrinczy, szerk., 1979:831, az egykori Hajdú és Szatmár megyékből hoz adatokat; hasonlóan Liszt, 1906:13] ,,A nép felfogása szerint a csikólép akadályozza meg, hogy a csikó anyja méhében lélegzetet vehessen"; az ijedés elleni csikólép Oláh Andor békési gyűjtésében is szerepel [1985, 2:50—1, 255]. Czimmer Anna sárándi gyűjtése szerint a csikólép akkor jelenik meg, „Mikor a ló ellik, mielőtt a csikó az orrát kidugja anyja hüvelyéből" [idézi Berde, 1940:179], tehát akár „lóplacenta" is lehet.
