Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Bánóné Fleischmann Marianna: A hazai munka- és iparegészségügy vázlata 1945-ig
a Foglalkozási Betegségek Vizsgáló Állomásával alakult át. Ekkor szervezték meg az üzemi mikroklíma mérésére szolgáló üzemi iparegészségügyi laboratóriumot is. Az 1928. XL. tv. a megelőző szolgálatban fokozott közreműködésre kötelezte az OTI-t. így az Intézet önálló tüdőbeteg-gondozókat létesített, egyes rendelőintézetekben tüdőgyógyászati szakrendeléseket szervezett. A megelőzést szolgálta a Képességvizsgáló Állomás, mely 1941-től Munkaegészségügyi Vizsgáló Állomás néven működött tovább [42]. A betegbiztosítást továbbra is a széttagoltság jellemezte, az OTI mellett mintegy 50 betegbiztosító intézmény működött. A különböző jövedelmű rétegeket ellátó intézetek különböző színvonalú szolgáltatásokat nyújtottak, amivel széthúzást keltettek a dolgozók között. A 30-as évek végén például egy tagra jutó költség az OTI-nál 7 pengő 79 fillér, az OTBÁ-nál 9 pengő 84 fillér, a MABInál 11 pengő 62 fillér, a Posta Takarékpénztár alkalmazottainak biztosító intézményénél 13 pengő 65 fillér volt [43]. Az OTI keretében továbbra is meghagyták a vállalati pénztárakat külön helyi szervként. A biztosítottak kétlxarmadctt az OTI látta el, (1938-ban mintegy 850000 biztosítottat). Négy kórházzal rendelkezett (Központi Kórház, Magdolna Baleseti Kórház, Pestújhelyi dr. Vass József Munkáskórház, Balatonkenesei Kórház), melyekben összesen 1425 ágy működött. Továbbá volt 3 szanatóriuma is (Pesthidegkúti, Zalaegerszegi Vass József és Horthy Miklós Munkásszanatórium). A járó- és házibeteg ellátást szerződéses orvosok végezték, fizetésük 1929-ben a járulékok végösszegének 12,5%-át tette ki. — Az általános orvosi ellátást 1928 végén 1326 orvos végezte, a vállalati pénztáraknál 202 orvos működött. 1940-ben az. ország akkori területén 950000 biztosítottra mintegy 1 900 kezelőorvos jutott. Míg a 20-as években 1 körzeti orvosnak 1—2 órás rendelés alatt 8—9 beteget, addig a 30-as évek végén 20—30 biztosított beteget kellett ellátnia. Egy betegre kb. 4—5 perc jutott. Még zsúfoltabbak voltak a rendelések az. OTI szakorvosi rendelőintézeteiben. 1934-ben az OTI fővárosi szakrendelésein 517 orvos működött, 1942-ben 538 orvos, ugyanakkor az évi betegforgalom 3,6 millióról 6 millió fölé emelkedett [44]. Ennél jóval kedvezőbb volt a MABI betegellátása. A többi biztosító intézmény által nyújtott ellátás is a biztosítottak osztályjellege szerint alakult: alacsonyabb színvonalú ellátás a munkáslakosság, magasabb színvonalú ellátás az uralkodó osztályhoz közelebb álló rétegek számára. A mezőgazdasági munkások betegségbiztosítása a továbbiakban sem nyert megoldást. Csak az országhoz 1939-ben visszacsatolt volt csehszlovák területen kényszerült arra a kormányzat, hogy az ott már előzőleg biztosított mezőgazdasági munkások ellátásával az OTI-t megbízza. A lakosság több mint kétharmada így kívül rekedt a betegbiztosításon. Ezekből a szegénysorsúak — csak igen korlátozott számban — főleg a hatósági szegénybeteg rendeléseket vehették igénybe. A szegénységi értékhatárt mindig olyan magasan húzták meg, hogy az arra rászorultak nagy részét kirekesztették, ezek ellátása megoldatlan maradt. így a falusi lakosság nagy része apró házés földtulajdona révén még a szegénybeteg ellátásra sem számíthatott. A betegségi biztosítási segélyek nemeit és mértékét 1892—1940 között (a Tanácsköztársaság kivételével), valamint a különböző biztosító intézetek szolgáltatásainak összehasonlítását egy összefoglaló táblázaton (V. táblázat) mutatom be. — A harmadik ide vonatkozó táblázat az OTI egészségügyi szervezetét tüntei fel 1934-ben az ország nagyipari bázisában: Budapesten és a belső agglomeráció helységeiben (VI. táblázat). Összefoglalásképp megállapítható, hogy a munkásság társadalombiztosítása nem volt kielégítő. — Az 1891. XIV. tv. rendelkezett elsőként az ipari munkások kötelező betegségbiztosításáról. A kötelező balesetbiztosításra csak az 1907. XIX. tv. életbelépésétől került sor. Ettől kezdve az ellátásjavult, <~!e csak azt 1927. XXI. tv. után vált az OTI a körülményekhez képest jól működő szervezetté. — A betegellátás végig szétforgácsolt volt, a különböző biztosító intézetek általi juttatások terén nagy különbségek mutatkoztak.
