Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Bánóné Fleischmann Marianna: A hazai munka- és iparegészségügy vázlata 1945-ig

a Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj és Betegápoló Egyesület volt, mely 1846-ban alakult és 1848-ban avatta fel első kórházát. Ilyen régi keletű volt a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyesülete is, mely 1848-ban alakult, 1857-ben feloszlott, majd 1861-ben újraalakult. 1866 körül alakultak a bőröndösök, szíjgyártók és nyergesek egyesületei is, melyek szintén célul tűzték ki a beteg munkás segélyezését. 1869-ben jött létre a munkások érdekeit képviselő Magyar Királyi Munkásképző Egylet. Ennek egyik osztályát képezte az Altalános Betegsegélyző és Rokkant Pénztár, röviden Altalános Pénztár, mely a magyar társadalombiztosítás első országos szervének tekinthető. A munkásmozgalom kiváló harcosának — Farkas Károlynak — kezdeményezésére alakult pénztár taglétszáma rohamosan emelkedett és 1886-ban elérte a 40000 főt. A biztosítottakat ingyenes egyletorvosi gyógykezelés, az orvos által rendelt ingyenes gyógyszer illette meg. Az első egyleti orvos dr. Csillag Zsigmond volt. A táppénz 26 hétre teljes összegben, a továbbiakban fél összegben járt. A gyermekágyas nőt egy hétig illette meg a segélyezés. 26 hétig fedezte a pénztár a kórházi ápolást. Emellett egyes tőkések is vállalati pénztárakat létesítettek, amelyek fenntartásához maguk is hozzájárultak, ugyanakkor azonban a munkások bérének 4—6%-át is levonták e célra. 1885-ben 362 362 főnyi munkáslétszám 40,6%-a (147397 munkás) volt biztosított [36]. Az 1891. XIV. tv. rendelte el elsőként az ipari munkások kötelező betegség elleni biztosítását. A törvény kénytelen volt elismerni a munkásság saját biztosító intézményének létezését, mely ezután Altalános Munkásbetegsegélyező Pénztár néven működött. Ugyanakkor azonban a munkásmozgalomhoz kapcsolódó intézmény további fejlődésének korlátozására létrehozta a Budapesti Kerületi Betegsegélyző pénztárat. A pénztár igazgatóságát a közigazgatási szervek nevezték ki, az igazgatóság 1

Vj-a munkaadókból, 2

h-a munkavállalókból állt. A pénztári tagság járulék az átlagos napibér 2%-a volt, melynek '/j-át a munkaadó, 2

l}-éü a dolgozó fedezte. A kerületi pénztár létesítésén túlmenően a biztosításügy széttagoltságát tovább fokozta, hogy biztosítási feladatot láthattak el a kerületi biztosító, vállalati, ipartestületi önkéntes betegsegélyző pénztárak, valamint a bányatársládák is [37]. Az Altalános munkásbetegsegélyző Pénztár 1879-ben Budapesten a Dob utcában rendelőt létesített. A rendelő 1890-ben vízgyógyászati részleggel, 1891-ben 8 szakrendeléssel, elektroterápiával és laboratóriummal bővült. Egy ideig a rendelő mellett fekvőbeteg részleg is működött. 1897-ben Szentendrén szanatóriumot állítottak fel a tüdőbeteg munkások számára [38]. A kötelező betegbiztosítás következtében az összes pénztárak keretében biztosítottak létszáma az 1893. évi 329. 712-ről 1912-ben, 1204426-ra emelkedett. A munkásbiztosítás új, fejlettebb rendszerét az 1907. XIX. tv. léptette életbe, mely bevezette a kötelező balesetbiztosítást is. A törvény a kereskedelmi alkalmazottak, bányászok, dohánygyári munkások biztosító intézményeinek kivételével az összes biztosító pénztárakat az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár keretében egyesítette. Az Országos Pénztár helyi szervei a kerületi munkásbiztosító és vállalati pénztárak voltak. A betegsegélyezés járulékának felét, a baleseti biztosítás egész járulékát a munkaadók fizették, viszont a munkásokkal egyenlő arányban vettek részt a pénztárak irányításában. A járulék a napibér 3%-a, 1918-tól 4% lett. Az Országos Pénztár felettes állami szerve az Állami Munkásbiztosítási Hivatal volt. 1909-ben az Országos Pénztár keretében 3427 orvos teljesített szolgálatot. Egy orvosra átlag 267 biztosított jutott. Az orvosi költségek a betegsegélyezési járuléknak kb. 20%-át tették ki. Az Országos Pénztár megalakulását követélen mintegy 15 rendelőintézet működött, 1913-ban számuk 68-ra emelkedett. 1911-ben kezdte meg működését az Országos Pénztár 280 ágyas Pestújhelyi kórháza [39]. A biztosítottak kórházi és szanatóriumi ellátása egyébként a gyógyintézetekkel kötött szerződések alapján történt. Az Országos Munkabetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár működése haladást jelentett a dolgozók egészségügyi ellátása terén. Sajnos azonban az egész lakosság orvosi ellátását döntő mértékben meghatározta az a körülmény, hogy az. ország agrár jellé-