Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: In memoriam Ludwik Hirszfeld, a nagy lengyel orvostudós (1884—1954)

Hirszfeld-nek lehetősége volt arra, hogy ezeken vércsoportvizsgálatokat végezzen. Ebben a munkában részt vett felesége, Hanna is. A háború befejezése még Szalonikiben érte Hirszfeldéket, és csak 1919 tavaszán indultak vissza Lengyelországba. Útközben megálltak Bécsben, ahol Hirszfeld minden pénzét arra költötte, hogy összevásárolja a munkájához szükséges szakirodalmat, amire azért volt szüksége, mert 4 éves szaloniki tartózkodása alatt ezekhez nem tudott hozzáférni, másrészt arra is gondolt, hogy ezekhez Lengyelországban nem fog egyhamar hozzájutni. Mint ismeretes, Lengyelország államisága 1918 okbóberében alakult újjá, amikor Lublinban megalakult az első független Népi Ideiglenes Kormány. A kormány csak az év végén tette át székhelyét Varsóba, amit Pilsudski november 11-ikén felszabadított. így Hirszfeldék hazaérkezésük után már Varsóba mehettek. Itt Hirszfeldet L. Reichmann, az ottani közegészségügyi intézet vezetője vette maga mellé. Rövid időn belül Reichmann jobbkeze lett. Nagyon jó szervezőnek és előadónak bizonyult s így Hirszfeldet Reichmann utódává nevezték ki. Előadásokat tartott az egyetem immunológiai karán és 2 év múlva a varsói egyetem orvosi karán docensi kinevezést kapott. A szerológiát adta elő. 1931-ben professzorrá nevezték ki s mint ilyen 1939 szeptemberéig működött, Varsó német megszállásáig. Varsó eleste után Hirszfeldet zsidó származása miatt az egyetemről eltávolították. Külföldi kollégái (Svájcból, Japánból, az USA-ból) meghívóleveleket küldtek számára, hogy kiszabadítsák, de a németek nem adtak számára kiutazási engedélyt. A németek egy ideig respektálták tudós voltát és ezért mentesítették a kényszermunka alól, de 1941. február 20 án feleségével és leánygyermekével együtt őt is a gettóba hurcolták. Itt Hirszfeld, hogy segítsen sorstársain, felajánlotta szolgálatait az egészségvédelemben a tífuszjárvány elleni küzdelemhez. Egy segélyhely vezetését bízták rá. Hogy hasznosítsa tudását, előadásokat is tartott a gettóba zárt orvostanhallgatóknak, sőt még vizsgáztatta is őket. A vizsgaeredményeket a háború befejezése után az életben maradt orvostanhallgatóknak be is számították. Hirszfeldet barátai 1942-ben családjával együtt kiszabadították a gettóból. 2 évig bujkált részben Varsóban, részben a város környékén, de feleségétől különválva, nehogy felismerjék őket. Közben leánya — nem bírva a szenvedéseket — meghalt. Illegalitásából 1944. augusztus 18-án szabadult, amikor Varsót a zovjet csapatok felszabadították. Közvetlenül a felszabadít után az új lengyel kormány Lublinban alakult meg. Ide ment Hirszfeld Varsóból feleségével együtt. Megbízást kapott az egyetem megszervezésében való részvételre. 0 szervezte meg az orvosi fakultást. Ezután őt és feleségét professzorrá nevezték ki. 1945 őszén Wroclawba költöztek, ahol Hirszfeldet szintén az egyetem orvosi fakultásának megszervezésével bízták meg. Professzorsága mellett a dékáni méltósággal is felruházták. Megszervezte az immunológiai intézetet, amelynek vezetője lett. Az egyetemen első előadását 1945. szeptember 6-án tartotta meg. Itt dolgozott haláláig, amely 1954. március 7-én következett be. Halálát szívinfarktus okozta. Felesége 10 évvel élte túl. Tudományos munkásságának értékét jellemzik azok a sorok, amiket P. Steffan — a világhírű német vércsoportkutató — 1932-ben megjelent könyvében olvashatunk.(53) 0 az addig eltelt időben négy legfontosabb eseménynek az alábbiakat jelölte meg a vércsoportkutatás terén: /. a csoportspecifikus anyagok (vértípusok) fiziológiás természetének Landsteiner által történt felfedezése 1900-ban. 2. E.v. Düngern és L. Hirszfeld megállapítását a vércsoportok mendelikus öröklődő természetéről (1910—11-ben). 3. L. és H. Hirszfeld statisztikai vizsgálatait a világháborús szövetséges szaloniki hadsereg katonáin a vércsoportok megoszlásáról Európa, Ázsia és Afrika különböző népeinél (1919-ben). 4. A vércsoportok 3-génes öröklésmenetének Fr. Bernstein által történt felfedezését (1923-ban). A vércsoportkutatással Hirszfeld 1909-ben kezdett foglalkozni, amikor Heidelbergben a v. Düngern által vezetett rákkutató intézetben dolgozott. Itt Düngern munkatársaként végzett véreső -