Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Gyarmati Béla: Csorba József orvosdoktor

köznépre nézve orvpsi hivatali viselünk, kötelesség ' '. Figyelmeztette az orvosokat: „legyen az orvos szelíd, emberszerető', tudja azon nyelvet, mely a népnél közönséges, meglátja, hogy bizalommal viseltetnek hozzá". A gyermek- és a felnőtt-kor betegségeivel, az ezek megelőzéséhez szükséges egészséges életmóddal foglalkozó könyvet a megye minden helységének ingyen megküldette. (A könyvet Franki J. 1957, 1973; Gortvay Gy. 1958; Füsti Molnár S. 1983. méltatta.) 1829 elején járványos marha-vész, a ,,marha-dög ' ' fenyegette Somogyot: a főorvos elrendeltette az előírt teendőket és rövid tájékoztatót készített a nép részére. A gondos intézkedések eredményeként nem esett nagyobb kár a megye szarvasmarha-állományában. A megye és a helytartótanács egyaránt elismeréssel vette tudomásul a rendszeres beszámolókat és a sikeres védekezést: „Őfelsége Csorba József orvos doktor Úrnak "... „kegyelmes tetszését kijelenteni parancsolván az fent tisztelt Physicus Úrnak tudomásul adasson" írták a megyegyűlési jegyzőkönyvbe [27]. Tizenkét évi munkájának eredményessége és elismerése adhatott neki önbizalmat és alapot ahhoz, hogy társadalmi helyzetének javítását kezdeményezze, nemesítését kérje 1829 májusában. A folyamodványt azután az országos „protomedicus", Lenhossék M. támasztotta alá Csorba J. főorvosi érdemeinek felsorolásával [28]; az elismerésre azonban még több mint 3 évet kellett várnia. 1830 második felében ismét több helység lakóit gyötörte a „bizser-kór" néven ismert betegség. Csorba J. tájékoztatta a megyét és a népet, hogy a bajt az anyarozzsal szennyezett gabonából készült kenyér okozza, javasolta a gabona, a liszt tisztítását és keverését, mire a megbetegedések száma és veszélyessége jelentősen csökkent [29]. 1831 első napjaiban Somssich P. nádorhelyettes levelében ismerte el a marhavész megszüntetése érdekében végzett eredményes munkáját [30]. Az 1831 közepére tervezett országgyűlés előkészületeit a kolera, a „napkeleti epekórság", az „epemirigy" zavarta meg. Somogyban a királyi biztos és a megyei főorvos irányításával jó előre megtettek minden előírt és szakszerű intézkedést, melyek között a legfontosabb az idegen orvosok meghívása, ápolók fogadása, gyógynövények és orvosságok beszerzése volt, továbbá felkérték a földbirtokosokat, hogy javítsák majd a szegények élelmezését. A járvány augusztus 2. hetében szedte első áldozatait a megye észak-keleti részén. Csorba J. a helyszínen szerzett tapasztalatait részletes jelentésekben, majd szeptember közepén hosszabb tanulmányban foglalta össze [31]. Felfogását következő szavai jellemzik: „meg kell a föld népét tanítani, hogy a Cholerától magát óvhatja vigyázás és az elöljárók rendelései által; hogy ha éppen meglepne is valakit, idején orvoslással élvén meggyógyulhat,"... „a szegény állapotban lévőket táplálni kell betegségük előtt is, de akkor elkerülhetetlenül, oly módon mint az Orvos szükségesnek véli, gyógyítani őket, orvossággal ellátni ingyen szükséges ". A „vesztegzár " hátrányának tartotta, hogy „ha megbetegszik valaki szinte segítség nélkül hal meg és hideg földbe dül akin ápolgatás által segíteni lehetett volna", ismét hangsúlyozta, hogy: „egyik a másiktól ne féljen, sőt kölcsönös segítségül legyen ' '. Szeptember 3. hetében röplapot adott ki az elöljárók tájékoztatására, a nép felvilágosítására [32]. Hangsúlyozta, hogy „nem kell a betegtől gyáván félni, hanem bátran egymásnak segítségül lenni"; ha azonban bizonyos a halál, akkor a megholtat: „mennél eléíbb minden kisérés, Egyházi szokás s tor nélkül el kel! temetni ' '. Tanácsokat adott az ápoláshoz, a jó táplálkozáshoz, figyelmeztetett a hatósági rendelkezések betartásának szükségességére. A körültekintően megszervezett és lelkiismeretesen végrehajtott intézkedések eredményeképpen október közepére megszűnt a járvány Somogyban; a két hónap alatt aránylag kevesebben betegedtek meg és pusztultak el, mint az országos átlag. A megye és a helytartótanács elismerését fejezte ki a védelemben résztvevőknek. A járvánnyal kapcsolatos iratokat Szaplonczay M. közölte 80 év múlva, könyvében Csorba J.-ről ezt írta: „kiváló tudása és nagy ismeretei folytán igazán » Első Physikusa« volt Somogy vármegyének, mert az