Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KÖNYVSZEMLE

Pollak-Eltz, Angelina: Lei medicina popular en Venezuela. Caracas, Academia Nacional de História 1987. 314 P­A szerző több mint két évtizedes, részben angol és német nyelven is hozzáférhető, a venezuelai népi gyógyá­szatra vonatkozó munkásságát összegzi e könyvében. (Korábbi változata 1982-ben angolul jelent meg Bécs­ben: Folk Medicine in Venezuela.) Hasonló részletességű latin-amerikai anyag alig áll rendelkezésre, Pollak­Eltz kitűnő leírása pedig immár az összehasonlító etnomedicina egyik megbízható forrása. Venezuelában a hivatalos, modern nyugati orvoslás intézményei országszerte kiépültek, a nép azonban (bár a lakosság 75%-a ma városlakó) nem érti működésének mechanizmusát és bizalmatlan iránta, a népi gyógyá­szat pedig továbbra is virágzik. (Világszerte megfigyelhető bizonyos elfordulás a tünetekre és nem a betegre öszpontosító modern orvoslástól.) A népi hiedelemrendszerek egyik archaikus vonása, hogy a betegség csupán a balsors egyik megnyilvánulá­sának számít és leküzdésére a mágia, vallás és orvoslás egységet alkot. (Ennek megfelelően a primitívebb tár­sadalmakban egyazon személy, pl. a sámán, a vallási és gyógyító specialista.) A venezuelai népi gyógyítók két legfontosabb kategóriája, a két legfontosabb, de élesen el nem különülő gyógyító eljárásmódnak megfele­lően a főleg mágiával orvosló curandero „kuruzsló" és az elsősorban (de nem kizárólag) gyógynövényeket használó yerbatero „füves". Mellettük gyógyít még az espiritista „spiritiszta, kuruzsló", ensalmero „ráolva­só", sobador „kenő", chamán „sámán", curioso „kuruzsló", iluminado „látnók", partéra „bábva" és olyan helyi specialisták, mint a moján és apiache. Jelentős részük modern módszereket is elsajátított, sőt némelyi­kük a többé-kevésbé elfogadható eljárások mellett olyasféle divatos sarlatánsággal is foglalkozik, mint a Fülöp-szigetekről elterjedt „mágikus operáció", amely során a „gyógyító" puszta kézzel „megnyitja" a testet és onnan betegséget, különösen daganatokat „távolít el". A népi gyógyászati rendszerek működésében döntően fontos az illető közösség intézmény- és hiedelemrend­szer. A venezuelai népi orvoslás a hivatalos mellett államilag megtűrt, sőt némileg támogatott. (A magyar pl. ezzel szemben a 19. század óta a tűrt és tiltott határán létezik.) A népi gyógyászatot szolgálják a perfumería nevű boltok is, ahol a legkülönbözőbb gyógyítónak számító áruk kaphatók, az amulettektől a gyógynövénye­kig. A hiedelemrendszer keretét a népi, gyakorlatias katolicizmus adja. (Ebbe integrálódtak az indián sama­nisztikus elemek és az afrikai eredetű kultuszok is). Ide kapcsolhatók pl. a ráolvasások (ensalmos) illetve a század elejétől Maria Lionza és a legendás csodadoktor, José Gregorio Hernandez (1864—1919), a legnépsze­rűbb venezuelai szent kultusza. A gyógyításnak eleve legfontosabb kritériuma a hit (akár csak a gyógyító sze­mélyben vagy a gyógyulás sikerében). Másrészt pedig elsősorban a népi gyógyászat szolgálhat terápiával az olyan hiedelmeknek, mint pl. a boszorkányságnak (brujería, hechicería) vagy szemverésnek (malde ojo) tu­lajdonított betegségekre. Mint általában a venezuelai népi kultúrának, az orvoslásnak is három legfontosabb komponensét a beván­dorló spanyol, a bennszülött indián és a behurcolt afrikai elemek adják. Spanyol eredetűek pl. a legalább Hip­pokratészig visszavezethető (és világszerte, pl. Közép-Ázsiában is elterjedt) meleg (caliente) és a hideg ifiio) betegségokozókra vonatkozó elképzelések. Ezidáig tucatnyi gyógynövényről derült ki, hogy egyaránt haszná­latosak Afrikában és Venezuelában is, pl. a Smilax fajok (z.arzaparrilla) szifilisz ellen. A venezuelai népi orvoslás kórtana éppoly sokszínű, mint a magyaré. Pl. a magyar népi mádra és társainak ottani megfelelőire ismerhetünk azokban a betegségekben, amelyeket fiziológiailag nehezen azonosítható, a köldök környékén elhelyezekdő szervekkel (cuajo, pelota) hoznak összefüggésbe. A kígyómarás ellen haszná­latos számos praktikus gyógymód melett náluk is megtalálhatók a testbejutó férgekre (bichos), pl. varangyra (sapo) vonatkozó elképzelések. Náluk a dohány (tabaco) szolgál olyasféle pánáceaként, mint nálunk a fok­hagyma. Bár a Venezuelában használatos több száz gyógynövény 70%-a autochton újvilági és a magyar népi gyógyászatban is elsősorban az őshonos növények dominálnak, itt is több párhuzamot találunk. Ide sorolható pl. a maszlag (Datura sp., nonguej és paprika (Capsicum sp., ají) fajok sokoldalú alkalmazása, továbbá az, hogy a nagy útifüvet (Plantago major, Hantén) többféle más felhasználása mellett, nálunk is, náluk is szokás sebek kezelésére alkalmazni.

Next

/
Thumbnails
Contents