Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KÖNYVSZEMLE
tükörfordításában) — ezek fölsorolása tudományosan értéktelen. Az élőhely rövid megnevezése után a növény külső leírása jön. A következő bekezdés a farmakológiai érték sommás közlése, alább a használat és javallat. A tételeket bibliográfia zárja. Egyes jelentősebb növényeknél az irodalom felsorolása a használat szerint részletezett. Az „állatok" címszó vagy fejezetcím, alatt az érdekeseb állati termékeket (kumisz, kefirek, szarvak, méz stb.) tárgyalja Appleby, majd a megtárgyaló rész az ásványi anyagokkal (nafta, tőzeg stb.) zárul. A munkát 96 tételes rövidítés-jegyzék, bibliográfia és az orvosi szakkifejezésekre utaló index zárja. A mű igen alkalmatos Észak- és Közép-Eurázsia keleti felének ethnobotanikai és orvostörténeti bevezetőjének. Mint a szerző hivatkozik, az előszóban, az idézett irodalomban további bibliográfiákat lehetett találni. Ezeket viszont sajnálatosan nem jelöli. Sajnálatosabb az, hogy a jelentős ethnobotanikai irodalmat alig veszi figyelembe, forrásai szinte kizárólagosan természettudományos szakmunkák, illetve gyakran a szovjet ismeretterjesztő lap, a Szputnyik angol mutációja. így fontos dolgok maradnak ismeretlenül. (Csak megjegyzem: a szerző mindegyik fő fejezetében foglalt „világról" egy-egy könyvnyi monográfia jelent meg mongolul.) S itt érkezünk el a legsajnálatosabb tényhez: a téma a ,, Russian Materia Medica". Itt az oroszt valami birodalmi értelemben használja — még csak azt sem mondhatjuk, hogy nyelvi határok szerint. így tehát szinte teljes mértékben figyelemkörén kívül kerül az itt élő és a szereket használó török, mongol, paleoszibériai népek ismeretanyaga. Igaz ugyan, hogy az európai tudományosságba a 18. században orosz akadémikusok (akik németek voltak: Müller, Gmelin, Pallas stb.) vitték be a tudnivalókat, de ezt a tudománytörténeti érdekességű orosz materia medica alatt a birodalmi hivatalosságban használt gyógyanyagok összességét érti, akkor szerencsésebb lett volna ezt így kimondani. Noha kétségekkel teszi le a könyvet az olvasó, a kézikönyvtár polcára teszi — amíg jobb nem születik, használható. Szabó Béla Ariés. Philippe: Geschichte der Kindheit. München, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1985. S. 587. Philippe Ariés világszerte nagy sikert aratott munkája most német fordításban, a Deutscher Taschenbuch Verlag gondozásában került az olvasók kezébe. E könyv olyan pontos és áttekinthető képet nyújt a gyermekkor és a családtörténet tekintetében, hogy a feldolgozást méltán tarthatjuk úttörő jellegűnek. A szerző könyvében a szociális, kulturális és jogi tényezők fejlődését is szem előtt tartja, mely tovább növeli a mű értékét. Témája kiindulópontjaként a középkori családmodellt veszi nagyító alá, melyben a gyermek családon belül betöltött társadalmi szerepe a mai felfogástól merőben különbözik. Amint a gyermek önállóan járni és kommunikálni volt képes „kisfelnőttként kezelték", meghatározva ezzel a környezetében betöltött helyét. Az amit a mai kor embere „valódi család"-nak ismerés fogad el — a gyermek és szülő (család) kapcsolatát — Európában csupán a 15—16. század folyamán nyerte el valódi tartalmát. E részletes és alapos munka nem csupán a mai értelemben vett család kialakulásának történelmi folyamatát mutatja be. hanem betekintést enged a gyermekkorral összefüggő valamennyi kérdésbe. Részletesen megismerkedhet az olvasó a játékok történetével, a gyermekek ruházkodásának fejlődési szakaszaival éppúgy, mint a különböző korokra jellemző iskolatípusokkal, az oktatási, tanítási rendtartással és a különböző életkorú gyermekek számára elengedhetetlenül szükséges tudnivalókkal is. A könyv külön érdeme, hogy nem csupán történelmi aspektusokat vizsgál, hanem a jelen korra jellemző megfigyeléseit és tapasztalatait is az olvasó elé tárja. Philipp Ariés munkája méltán ajánlható értékes olvasmány mindenki számára, aki a történelem, művelődéstörténet és a családtörténet iránt érdeklődést érez. A könyvet igen részletes és bőséges jegyzetanyag egészíti ki. B. Szálka y Judit
