Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

ADATTÁR - Subosits István-Göllesz Viktor: A fogyatékosságok megnevezései Pápai Páriz Ferenc szótárában

ADATTÁR A FOGYATÉKOSSÁGOK MEGNEVEZÉSEI PÁPAI PÁRIZ FERENC SZÓTÁRÁBAN SUBOSITS ISTVÁN — GÖLLESZ VIKTOR Közleményükben Erdély polihisztorának, a XVII. században élt Pápai Páriz Ferencnek a szótárában (Dictionarium Latino-Hungaricum, Lőcse, 1708) előforduló, az ember testi és lelki defektusaira vonatkozó szavak jelentésével foglalkozunk. A defektusok elnevezéseinek jelentésváltozásában megfigyelhető az az általános vonulat, amelyet úgy fogalmazhatunk meg, hogy a külső érzékelhető jelenségek neve áttolódik a belső, pszichikai természetű jelenségekre. Pápai Páriz Ferenc szakszerű, körültekintő és fáradhatatlan munkájának eredményeként értékes szókészleti anyag maradt az utókorra. Az akkori hazai és európai tudományos élet csúcsára feljutva vaskövetkezetességgel és elhivatottsággal fejlesztette anyanyelvű tudományos életünket. Példaadó hitvallását a szótár olvasóihoz írt szavai fejezik ki legjobban: ... bőséges vigasztalódásomra szolgál, ha valamivel hasznára voltam a köznek, ha felebarátom épülésére szolgáltam, ha elhivatásomhoz méltó művet alkottam; ugyanis mindezek meggondolása a kiállóit nehézségek minden mardosó érzését enyhíti, fullánkjait eltávolítja, sőt Pallas zászlaja alatt, elegendő nyereség, s a tudományokat önmagukért, s nem csekélyke nyereség okából szeretni és művelni is, kezdettől fogva gyönyörűség volt". [11] A magyar szótárirodalom kialakulásának jelentős állomása volt Pápai Páriz Ferenc (rövidítve = PPF) szótárának, a Dictionarium Latino-Hungaricumnak (Lőcse, 1708) a megjelenése. Kortársai által Erdély Galenusának, Erasmusának, Descartes-jának nevezett PPF-et a magyar művelődés kimagasló alakjának tekintjük, akit halála után fél évszázad múlva így jellemzett Bod Péter a Magyar Athenas c. munkájában: ,,Volt.. .jó Deák, Görög, Német, Frantzia, híres Poéta: jó Philosophus, Historikus, Theologus; az Orvoslás Mesterségében merőEskulapius, igen hasznos ember, kinek szép híreneve mindenkor fenn lészen Erdélyben ' ! [1] Munkái (Pax animae ..., Pax corporis ..., Plenitudo vacui... stb) jelentősen befolyásolták a magyar művelődés irányát, s ma is értékes darabjai nemzetünk szellemi kincseskamrájának. A magyar nyelvtörténészek (elsősorban Melich János és Csűry Bálint), akik foglalkoztak PPF szótárának előzményeivel, kimutatták, mik szolgáltak közvetlen forrásaiul a Dictionariumnak. Bár a szótár közvetlenül előzménye és forrása Szenczi Molnár Albert 1604-ben megjelent magyarlatin szótára, a Dictionarium Ungaricum-Latinum volt, ettől PPF szakszerű és fáradhatatlan munkájának eredményeként teljesen különböző új szótár született. A szótárnak s főleg latin-magyar részének jelentősége abban áll, hogy ez a magyar szókészletnek Szenczi Molnár szótáránál „bővebb és sokkal kritikaibb, gondosabb és megbízhatóbb összegyűjtése" s ugyanakkor tudományos értékű emléke a XVII—XVIII. századi erdélyi magyar köznyelvnek. [2, 3] Mielőtt a szótár bennünket érdeklő szóanyagát kiszemelgetnők, elöljáróban szükséges röviden számba vennünk a szótár különböző kiadásainak könyvészeti, illetve szótártörténeti jellemzőit. Az 1708—1801 közötti majdnem egy századnyi időközben öt kiadást megért PPF-féle szótár kiadásai Melich János szerint két főtípusba sorolhatók. /. Az első főtípusba tartozik az 1708-i lőcsei, első kiadás és ennek jóval PPF halála (1716) után megjelent, szinte változatlan nagyszombati (1762) ki-