Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gorka Tivadar: A magyar társadalombiztosítás a két világháború között

A MAGYAR TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT GORKA TIVADAR A két világháború közötti társadalombiztosításunk ma már kevéssé ismert, sokszor félreismert, noha jelentós szakasza a további fejlődés útjának. Ma — bizonyos távlatból —jobban megítélhetjük, milyen is volt valójában. A múlt ismerete a jövőre nézve is tanulságos. Az első világháború kitörésekor az Országos Munkásbiztosító Pénztár (OMP) intézte a kötelező betegségi és baleseti biztosítást. Az 1917/4790 ME. rendeletre az OMP a járulékokat 4%-ra emelte, szolgáltatásait bővítette. A segélyezés időtartama 20 hétről 26-ra, a gyermekágyi segélyé 6 helyett 8 hétre hosszabbodott. Összegük a keresett 60%-ára növekedett az eddigi 50%-ról. Szoptatási segély: 12 hétre járt. A Tanácsköztársaság 1919/XXI. rendelete megvalósította a népbiztosítást, kiterjesztve azt mindenkire akár köz- akár magánalkalmazottként kapja fizetését. Biztosítottakká lettek a háztartási alkalmazottak is. A Tanácsköztársaság megdőlte után a népegészségügyi miniszter 104,0ó5 sz. rendelete fölfüggesztette az OMP és helyi szervei önkormányzatát, miniszteri biztosokat rendelt ki felügyeletükre. Egy évre emelkedett az orvosi kezelésre és táppénzre való jogosultság az 5400/1919 ME. rendelet értelmében, a családtagok is ennyi ideig kezelhetők. A táppénzt már a keresőképtelenség harmadik napjától folyósították. Terhességi segély 4, gyermekágyi 8, szoptatási segély 12 hétre járt. A biztosítási bíráskodást az 1921/XXXI. tc. rendezte. Alsófokon vidéken a járásbíróságok, a fővárosban a munkásbiztosító bíróság volt illetékes. Felsőfokon a Kir. Munkásbiztosítási Felsőbíróság, melynek öttagú tanácsának három hivatásos bírón kívül 1 munkás és 1 munkaadó ülnöke volt. A közforgalmú vasutak és hajózási vállalatok részére külön betegbiztosítók létesítését rendelte a 9210/1924 ME. rendelet. A 4400/1926 NMM. r. rendezte a bányamunkások nyugdíjbiztosítását, emelte a régi nyugdíjakat. Újjászervezte a társadalombiztosítást az 1921/XXI tc. A fölszámolt OMP jogait az Országos Munkásbiztosító Intézetre (OMI) ruházta. Új önkormányzatát arányos képviselettel, titkosan választották, elnökét az államfő nevezte ki. Megmaradtak a közszolgálati alkalmazottak és közlekedési intézmények külön betegbiztosító intézetei, valamint a Budapesti Kereskedelmi BBI (1928-tól Magánalkalmazottak Biztosító Intézete [MABI]). A törvény bővítette a betegségi és baleseti biztosítottak körét. A dolgozó nőknek szülés előtt és után 6—6 heti segélyt biztosított. Táppénz illette az anyát, ha csecsemője megbetegedett. Segélyezésre jogosult lett a biztosított munkája megszűntét követő 8 napon belül. Az 1928/XL tc. bevezette a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást;