Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Pető Zoltán: Rehabilitációs törekvések a Szegedi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának történetében

Lehetetlen felsorolni minden olyan helybeli és megyei intézményt, melyek a pszichiátriai rehabilitáció rendkívül nehéz feladatában résztvesznek. Amióta azonban a SZOTE Pszichiátriai Osztálya szociális gondozónővel és foglalkoztató terapeutával rendelkezik, még erősebben szembetűnő az a kettős tendencia, mely a betegekkel szemben feltűnően megnyilvánul. Egyrészt vannak munkaterületek, melyen elfogadják, sőt elvárják a munkát, de azt „alacsonyabb rendűnek és csökkent értékűnek minősítve' nem megfelelően díjazzák (portás, udvaros, küldönc, alkalmi-és segédmunkás). Ezzel szemben vannak területek, ahová szinte lehetetlen a visszailleszkedés (magasabban kvalifikált munkafázisok és folyamatok), mert a munkahelyi ellenállás óriási. Ez utóbbiaknak szembeállását a rehabilitációs rendeletek és bizottságok sem oldották meg. Vannak azonban olyan hiányosságok, melyek ma már nem annyira szemléletbeli fogyatékosságból, hanem döntően gazdasági kényszerből fakadnak. így pl.: indokolt és szükséges volna a részletezett klinikai és szociális intézményrendszer között egy jól átgondolt és jól felépített, a fokozatosság elveinek korszerűen megfelelő többlépcsős átmeneti intézményrendszer kialakítása. Ez, mint az egyetemi oktatásban is funkcionáló modell az orvosképzésben az orvostovábbképzésben jelenthetné azt a célt, hogy mindennapos gyakorlatban mutassa be a rehabilitáció hasznosságát és szükségességét. Az ésszerű és gazdaságos tervezést, a praktikus és a beteget környezetétől, családjától, munkahelyétől el nem szakító gondolkodás talán lehetővé teszi ilyen Intézményrendszer kialakítását is. A modern gondolkodás abba az irányba hat, hogy az extramuralis megoldás útjait keressük a betegellátás ezen területén is. ZOLTÁN PETŐ M. D. Albert Szent-Györgyi Medical University Neurological and Psychiatrical Clinik H—

6701 Szeged Pf. 397. ZUSAMMENFASSUNG Die Studie gibt einen, bisher noch kaum bearbeiteten Teil der heimischen Praxis bekannt. Die Rehabilitationstätigkeit wird nach folgenden Gesichtspunkten vorgeführt: 1. Im welchen Masse befasst sich der Unterricht an der medizinischen Universität mit der Rehabilitation? 2. Wie ist der Anschauungswandel nachweisbar? 3. Wie gestaltet sich das psychiatrische Rehabilitationsverhältnis zwischen Klinik und der Umwelt? Ausser der literarischen Angaben nimmt Verfasser auch die persönlichen Mitteilungen des ehemaligen Wartepersonals in Betracht. IRODALOM 1. Dr. Szabó József — Dr. Nyirő Gyula: „Elmekórtan (orvosnövendékek és gyakorló orvosok számára", Szeged, 1925. Lázár Lajos Könyvkereskedő kiadása. 2. Dr. Moravcsik Ernő Emil: Elmekór- és gyógytan. Budapest, 1912. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára, CVIII. kötet• 3. P. L. (volt főápoló) visszaemlékezései: Személyes közlés, 1988. 4. Kórtörténeti dokumentációkból kiemelés az 1935, 1936 és 1939 években kezelt betegek nagykállói kórtörténeti anyagából. (A kiemelés csak a rehabilitációs területre vonatkozó adatokat érinti. Meg kell említeni, hogy kórtörténeteket a kezelésre, diétára vonatkozóan is igen részletes leírásokat tartalmaznak!).