Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Pető Zoltán: Rehabilitációs törekvések a Szegedi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának történetében
Az új intézmények vezetését a klinikáról odakerült szakemberekre bízták. A szegedi és a makói Pszichiátriai Osztály mellett új vezetőt kapott a szentesi Kórhúz Pszichiátriája. Bővültek az osztályokhoz kapcsolódó gondozási lehetőségek [5, 6] és emellett még létrejött 1974-ben a Megyei Ideggondozó is. A szemlélet alakulásával egyidőben — annak hatására is, hogy az említett két évtized gyógyszeres terápiás folyamatának változása az elmebetegségeket extramurálissá tette — megszületett a rehabilitációs tevékenység aránylag egységes gondolatrendszere. A gyógyító-visszaillesztő, az újratanító tevékenység összerendezettebb és szervezettebb tennivalókat követel még, nagyobb társadalmi összefogással. Korábban úgy gondolkoztak, hogy: az elmebetegek rehabilitációja terén igen nagy lehetőségeket nyújtottak a paraszti magángazdaságok, melyek igényelték a munkaerőt és nyugodt, dolgozni tudó, idült elmebetegeket gyakran foglalkoztattak. Jelenleg a gondolkodást a foglalkozási rehabilitáció, az extramuralis lehetőség megtalálása, az átmeneti Intézményrendszer kialakításának igénye határozza meg [7]. Az Egyetem és vonzáskörzetének szemléletváltozását bizonyítja, hogy valamennyi, Egyetemünkről kórházi osztály élére került főorvos (Szentes, Makó. Szeged, Kecskemét, stb.) a maga területén megszervezte a kreatív foglalkoztató és rehabilitációs tevékenységet. Egyetemen belül pszichiátriai rehabilitációs, átmeneti intézmény szervezésének igénye is megfogalmazódott. A szemléletváltozás folyamatát jól jelzi, hogy a Szegedi Egyetem az 1970-es évek végétől kezdődően, az 1980-as években pedig szinte folyamatosan adott helyet hazai — és nemzetközi pszichiátriai rehabilitációs rendezvényeknek. [8, 9, 10, 11] Harmadik oldala e kérdésnek: a klinika és környezetének psziátriai rehabilitációs kapcsolata hogyan fejlődött? Opusztaszeren 1962-ben 160 beteggel működő elmeszociális intézmény létesült, amely 1981-ben új pavilonnal gyarapodott, a jelenlegi összférőhely már 310. A beutaltak kisebb része (60—70 lő) az intézet belső életével kapcsolatban tevékenykedik, kertészetben, háztartásban, állattenyésztésben, stb. A döntő többség (200—220 fő) bérmunkában dolgozik a szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál, a Konzervgyárban, Gyufagyárban, Textilművekben. [12, 13] Evek hosszú során keresztül a klinika pszichiátriai osztályának orvosai látták el az intézmény szaktanácsadói feladatait. Részt vettek a foglalkoztató és munkaterápiás tevékenység struktúrájának tervezésében, melynek gyakorlati kialakítását az Opusztai Szociális Intézmény rendkívül lelkes és szakmailag jól képzett gárdája végezte el. Ennek köszönhető, hogy az intézetet az elmúlt években 39 gondozott javultan, gyógyultan hagyhatta el, (25 fő megfelelő családi háttérrel, 14 önálló életvezetéssel). A gyárakban és mezőgazdaságban elhelyezkedett volt betegek azóta családot is alapítottak, rehabilitációjuk sikeressé vált. A MOTESZ Szociálrehabilitációs Szövetség szociálpszichiátriai szakcsoportja már 1973-ban (alakulásának évében) Opusztaszeren tartotta első tudományos tanácskozását. Ezen a klinika munkatársai is jelen voltak. Ezt követően hasonló tanácskozásra ugyanott még két alkalommal került sor. Az intézmény részt vesz szociális otthoni ápolók, házibeteggondozói tanfolyamok, szociális gondozók és munkaterápiás foglalkoztatók szakmai felkészítésében. Szegeden 1913-ban a vallás és közoktatási miniszter alapította a Vakok Intézetét és a Vakokat Gyámolító Dél magyarországi Egyesületet. A férőhelyek száma kezdetben 60 volt, ami fokozatosan 140-re emelkedett. 1981-től az ország egyetlen vak elmebetegeket gondozó szociális intézménye, melyben az otthonlakók rehabilitációs jellegű foglalkoztatása is történik. A speciális feladatoknak megfelelő tudományos és szervezési munkában való részvétel szintén természetes alkotóeleme tevékenységüknek. [14] Külön említést érdemel a Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat, amely a megváltozott munkaképességűét „célvállalata". A dolgozók 823 számából 473 megváltozott munkaképességű. Termékeiket, mely döntően textilipari tevékenységből kerül ki, nagykereskedelmi vállalatoknál értékesítik. Ezen túlmenően nagy vállalatoknak bérmunkát is végeznek. [15]
