Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Forrai Judit: A szifiliszes eredetűnek vélt fog-stigmák történetéhez

stigma, akkor a betegség eredetét illetően azon feltevéseket kell cáfolni, amelyek szerint a szifi­lisz, mint új betegség érkezett Európába. Ennek az elméletnek azonban ellentmond Butajejf[2] Jeanselme [13] és mások teóriája, akik a Carabelli-jelenséget anatómiai, és nem pedig patológiai tünetnek kezelik. A fog-stigmák egy másik, jellegzetes csoportja a Hutchinson-féle elváltozás. Hutchinson Jonat­han [12] (1828—1913) 1856 és 1887 között több ízben, és nem mindig egyformán írta le a congenita­lis lues kapcsán előforduló metszőfog dystrophiát. Ezekre a szifiliszes fogakra jellemző, hogy a fog középső részén a zománc kevésbé fejlődött. A vékony zománcréteg könnyen elkopik, a fogak különös conicus-, hordó-alakúvá válnak, a normálistól eltérnek. Szerző szerint ez a fog-anomália és a keratitis a connatalis szifilisz biztos jele. Baker és Stories [23] szerint a fogak dystrophiája 75%-ban a connatalis szifiliszre vezethető vissza. Zsigmondy O. [24] volt az, aki az elnevezést pontosította: a fejlődési hibákat, a fogzománc egyenetlen eloszlását hypoplasiának nevezte, ami abból adódik — írja —, hogy a bemélyedések összefolynak, ezek barázdákat képezve az egész korona felszínén keresztben futnak. Zsigmondy kutatásai szerint a zavar nemcsak a zománc fejlődésére vonatkozik, nyomai a dentinben is látha­tók, mert azok meszesedése nem egyszerre történik. Bizonyos helyeken a zománc úgy fejlődik, mintha súlyos károsodás érné, a továbbfejlődés során viszont ez a külső ok megszűnik, tehát a fejlődés szakaszos, az elváltozások irreverzibilisek. Felmerül a kérdés, hogy a fog dystrophiája mindig kísérője-e a szifilisznek. Krantz [14] szerint nem, mert 60 vizsgált congenitalis szifiliszes közül mindössze egyetlen Hutchinson-fog volt ta­lálható. Guszmann [11] a szifiliszes gyanújelnek vélt elváltozásokat a következő sorrendben foglalta össze: késői fogzás (dentitio tarda), microdontismus, bizonyos fogcsoportok hiánya (aplasia), dystrophias fogkoronák (ide tartoznak a különböző fog-erosiók és hypoplasiák), a fogak rágófel­színének atrophiája (ami főleg az első molarisokra vonatkozik), az ún. amorph fogak (pl. a há­romszögű hal lóg, vagy cetfog) és a Hutchinson-féle fogak. Ezidőben a kutatók azzal már tisztában voltak, hogy a maradandó fogakon látható elváltozások keletkezési ideje pontosan meghatározható, tehát, hogy a fogat a dentito melyik szakaszában érte a fertőzés. A kórokat illetően azonban — a hosszas vizsgálatok ellenére — a nézetek megoszlottak. Egyesek szerint a szifilisz kórokozója lokálisan hat a fogak fejlődésére, vagyis az elváltozásokat a Spirocheta paliida helyi hatásának vélték (pl. Cavallos [14] és Pasini [18]), míg mások a fog­deformitásokat általános betegség részjelenségeként tekintették. A serológiai vizsgálatok lehetősége közelebb hozta a kérdés tisztázását. A szifilisz anamnézise során kiderült, hogy a Hutchinson-fog gyakran a rachitissel, pertussissal, tbc-vei s a Recklinghausen­betegséggel együtt található. E felismerés hatására — Guszmann után — már nem fog-stigmáknak nev­ezték ezen dystrophiákat, hanem csupán szifiliszes gyanújelnek tekintették. Fleischmann [7] szerint az experimentálisán előidézett zománc hypoplasia az embernél a fog fejlődése során a pajzsmirigy működésének zavara következtében lép fel, tehát a pajzsmirigy funkciózavara (mint tetania, exlampsia, laryngospasmus) zománc-hypoplasitát idézhet elő. Krantz úgy véli, nemcsak a pajzsmirigy, hanem az endokrin-mirigyek is befolyásolhatják a fog­zománc fejlődését. Gottlieb 110] szerint a tetania következtében fellépő zománc-hypoplasia a mész-anyagcsere zavaraival magyarázható, keletkezésének primer oka ugyanaz, amit a dentinnél és a csontnál rachitisnek nevezünk. A vizsgálatok tehát kiderítették, [1] hogy a fogak elváltozásában nem a szifilisz, hanem az en­dokrin mirigyek dysfunctiói játszanak szerepet. Eszerint a gyanújelek nem luetikusak, hanem — esetleg — korai táplálkozási zavarokra vezethetők vissza. Következésképpen a zománc­dystrophiákat, valamint a Hutchinson-féle fogak deformitását a belső secretios mirigyek correla­tiója folytán a parathyreodia insuffitientia okozta calcium-anyagcsere zavar magyarázhatja.

Next

/
Thumbnails
Contents