Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Forrai Judit: A szifiliszes eredetűnek vélt fog-stigmák történetéhez

SZIFILISZES EREDETŰNEK VÉLT FOG-STIGMÁK TÖRTÉNETÉHEZ FORR AI JUDIT N em érdektelen a specifikus fog-stigmákról alkotott teóriák történetébe bepillantást nyújtani, amelyekről a maguk idejében úgy vélték, hogy leírásuk és meghatározásuk a szifiliszes betegség felismerését segíti elő. A szifilisz közel négyszáz évig tartotta rettegésben az emberiséget; topográfiai eredete még ma sem tisztázott. Erre vonatkozóan különböző elméletek születtek. A XVI. század tudósai: Fracastorius, [8] Falloppius, [5] Fernelius [6] és a 18. századi Girtanner [9] szerint a kórokozókat Kolombusz hajóival hozták át Európába. Mások állítják, hogy már 1483-ban Itáliában, Dániában is dühöngött a szifilisz. Pertus Olaus szerint 1483-ban Dániában járványos betegség uralkodott amelyet morbus Gallicus-nak neveztek. [5] Sudhoff (1853—1938) szerint is létezett a betegség Európában már a kolombuszi idő előtt is, sőt kisebb endémiákat is okozott. Ugyanezt vallotta Parrot, [17] a múlt századi nagy szifilidológus. Vizsgálatai során a XI. századi francia sírleletek csontjain szifiliszes elváltozásokat vélt felfedezni. Csak későbbi paleopatológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a jelzett elváltozások osteoporosis, vagy rachitis következményei. [21] A legújabb immunológiai kutatások is alátámasztják, hogy Mongóliából közel 40 000 évvel ezelőtt, a Bering-szoroson keresztül jutott Amerikába a betegség. [20] A századforduló korának felfogása szerint a szifiliszes megbetegedések a fogak anatómiai állapotában is okozhatnak elváltozásokat. E fogászati elváltozások — amennyiben valóban a szifilisz tünetei — szakemberek szerint egyértelműen a connatalis szifilisz jelei, ilyenek pl. a Carabelli G. [3] (1787—1842) által leírt csücsök, a Hutchinson-féle fog, valamint az egyéb elváltozások. A Carabelli-csücsök problémája a fogorvosokat két táborra osztotta. Sabouraud, Moon, Pflüger [19] és Mitchell szerint a Carabelli-csücskös a congenitalis szifilisz jele. 1940-ben a budapesti Anthropológiai Intézetben Pándy Kálmán [16] (1869—1948) — különböző korokból kiásott — koponyán mérte fel a Carabelli-féle elváltozásokat. Feltételezése szerint ugyanis nemcsak a fogakon, hanem a koponya csontozatán is kell találnia elváltozást, amennyiben a Carabelli-csücsök valóban a szifiliszes betegség egyik jele. Pándy a rendelkezésére álló 8000 koponyából 2667 olyat talált, amelyben a felső első moláris fogból egy vagy mindkettő ép volt. Ezek 11%-a erőteljesebb, 24%-a pedig kevéssé kifejezett Carabelli-csücsökkel rendelkezett. Vizsgálatai során Pándy megállapította, hogy a Carabelli-csücsök koponyák nem normális koponyák, illetve 1000 közül csupán 122-t (13%) talált normálisnak. Az elváltozás legtöbbször a homlok öblösödésén mutatkozott meg. Szerző feltételezte, hogy a tubera frontaliák öblösödnek ki, vagy a sutura frontalis nem csontosodott el, esetenként a homlok-fél kiöblösödését aszimmetrikusnak találta. Pándy a koponyák korát tekintve is végzett felméréseket, s megállapította: a XVIII. századból származó leletek közül 31%; a XVII. századiak közül 17%: az ezeréves koponyák közül pedig 13% mutatott Carabelli-csücskös elváltozást. Amennyiben tehát elfogadjuk a feltételezést, hogy a Carabelli-csücsök valóban szifiliszes fog-