Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Böszörményi János — Zboray Bertalan: A magyar gyógyszerészet helyzete az 1945 utáni években

latosan nem növekszik, s az emiatt elmaradt tagdíjbefizetések következtében, az Értesítő kiadása is nehézségekkel küzd. (Az utolsó szám 1949. augusztusi dátummal jelent meg.) A Gyógyszerész 1949. évi 11. száma jelentette be, hogy a gyógyszerészet felügyeletét gyakorló Népjóléti Minisztérium vezetésében személyi változás állott be, s hogy a miniszter Ratkó Anna lett. A gyógyszertárak forgalmának általános növekedésére mutat a népjóléti miniszternek februárban megjelent rendelete, melynek értelmében a Nemzeti Vállalat körébe tartozó gyógyszertárakat reggel 8 órától este 22 óráig kell nyitva tartani.

10 Még az év folyamán rendelkezett a miniszter arról is, hogy minden közforgalmú gyógyszertár vezetője köteles a rendelet mellékletében felsorolt gyógyszerekből az előírt mennyiséget készletben tartani.

11 Miután az általános politikai helyzet folytán a gyógyszertárak államosítása is várható volt, a kormányzat feltehetően meg akarta akadályozni, hogy a tulajdonosok — tőkéjük kivonásával — csökkentsék a patikák gyógyszerkészletét. AZ 1950. ÉV GYÓGYSZERÉSZI ESEMÉNYEI A GYÓGYSZERTÁRAK ÁLLAMOSÍTÁSA Bár már évek óta várható volt a gyógyszertárak államosítása, mégis meglepetésszerűen hatott, hogy a Népgazdasági Tanács 317/1950 sz. határozata alapján 1950. július 28-án a reggeli órákban valamennyi gyógyszertárban egyidejűleg — háromtagú bizottság jelent meg (az MDP küldötte, egy tanácsi dolgozó és egy felkért bizalmi) dr. Vikol János államtitkár által aláírt rendelkezéssel.

12 A tulajdonos egyúttal Kovács György, a Nemzeti Vállalat igazgatója áthelyezési okmányát is megkapta, melyben tudatta, hogy melyik — vidéken többnyire szomszédos — patikában nyert felelős vezetői vagy beosztott gyógyszerészi állást. A bizottság a nap folyamán a tulajdonos s az alkalmazottak jelenlétében leltárt készített, amely kiterjedt a berendezésen, az árukészleten kívül a készpénz, a követelések és a tartozások megállapítására is. A vidéki gyógyszerészek házát is lefoglalták, valamint egyéb tárgyait, mint például: írógép, motorkerékpár vagy gépkocsi. Említésre érdemes, hogy az idézett rendelet sorai szerint; ,,az állami tulajdonba vétel kártalanítás ellenében történik", de erre az évek során nem került sor. Igaz, hogy a tulajdonosok nagy része a ,,patikajogot" ingyen kapta az államtól, de a berendezés és felszerelésben már családjának vagyona feküdt. Tény azonban az is, hogy 1956 után az említett házak némelyikét vissza lehetett igényelni, főleg ha a vállalat új, modern helyiségbe költöztette a patikát. Később a vállalatok számos esetben megvásárolták a gyógyszertár épületét a volt tulajdonosoktól. A GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONT Az állami kezelésbe került nagyszámú (kb. 1450) gyógyszertár adminisztratív ügyeinek intézésére a miniszter, Budapest székhellyel központot szervezett, a volt Országos Egyesület Szófia utca 16. sz. székházában. Igazgatóul Vörös János nyert kinevezést, a Gyógyszerészi Osztály vezetője: A Gyógyszerész, 1949. 6—7. sz. 191. 11 A Gyógyszerész, 1950. 1. sz. 24. 12 A Gyógyszerész, 1950. 14. sz. 314.