Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Böszörményi János — Zboray Bertalan: A magyar gyógyszerészet helyzete az 1945 utáni években

A sérült budapesti gyógyszertárak A gyóg yszertárak közül Kerület A gyógyszertárak sértetlenek sérültek működők nem működők A gyógyszertárak sértetlenek száma % száma % száma % I. 4 — 4 100 4 100 — — II. 11 — 11 100 11 100 — — III. 11 5 6 54,5 10 90,9 1 9,1 IV. 9 2 7 77,8 8 88,9 1 11,1 V. 21 6 15 71,4 21 100 — — VI. 23 10 13 56,5 23 100 — vn. 27 14 13 48,1 27 100 — VIII. 24 9 15 62,5 24 100 — IX. 14 8 6 42,9 14 100 — X. 10 3 7 70,0 10 100 — XI. 10 10 100,0 8 80 2 20,0 XII. 8 1 7 87,5 7 87,5 1 12,5 XIII. 7 1 6 85,7 7 100 — — XIV. 11 2 9 81,8 11 100 Összesen: 190 61 129 67,9 185 97,4 5 2,6 A GYÓGYSZERÉSZETRE VONATKOZÓ ELSŐ RENDELETEK 1945-öt követő években a gyógyszertári jogosítványok — az akkori politikai helyzetnek megfelelően, még a korábbi tulajdonosok, haszonélvezők vagy bérlők vagyonát képezték. Ezek névsorát az 1947. évben megjelent „Gyógyszerészek Naptára" (szerkesztői: Faragó Sándor, Márkus Dezső, Somogyi Sándor) örökítette meg. A naptár legfontosabb része az érdekelteket legjobban érintő rendeletek gyűjteménye volt. Ezek közül a legfontosabbak voltak: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1146/1945. M.E. sz. rendelete a szabad pályán működő értelmiségi foglalkozásúak és hatósági jogosítvánnyal rendelkezők igazolási eljárás alá vonásáról. A rendeletet a 3610/1946. M.E. sz. rend. egészíti ki, s ez az igazolási eljárást a haszonélvezőkre is kiterjeszti. Az 1945. febr. 6-án kelt 200/1945. M.E. sz. rend. hatályon kívül helyezte az úgynevezett zsidótörvényeket, így lehetővé vált a jogfosztott volt tulajdonosok jogaikba való visszahelyezése. Az áremelkedések, majd az egyre fokozódó infláció miatt szükségessé vált a gyógyszerek és a munkadíjak árának emelése. Az idevonatkozó számos rendelkezésből csak annyit említünk meg, hogy a gyógyszerkészítés 1943-ban megállapított díjtételének negyvenszeresét lehetett felszámítani. (110 140/1945. M.E.) Végül az iparügyi miniszter 48 400/1946. I.M. sz. rendelete arról intézkedik, hogy a munkáltató csak olyan munkavállalót alkalmazhat, akit részére a szakszervezeti munkaközvetítő közvetített.