Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

hallgattak az egyetemen, a II. évben pedig kémiát és gyógyszerészetet, majd 1853-tól még fizikát is.

35 A Pesti Egyetemen az osztrák gyógyszerészképzési rendszer a maga teljességében csak 1859-től valósult meg. Az ekkor életbe léptetett képzési rend, az egyetem előtti előképzés addigi rendszerén (4 gimnázium, 3 év gyakornoki idő, tirocinális vizsga) nem változtatott, csupán az egyetemi kötelező tárgyakat és vizsgákat körvonalazta pontosan. Megkülönböztetett viszont gyógyszerészmester és gyógyszerésztudor (doktor) fokozatot, lehetővé téve ezzel a gyógyszerészek számára is a doktori cím megszerzését. Ez utóbbiaktól 6 gimnáziumot és kitűnő eredményű gyógyszerészmesteri oklevelet kívántak meg. A természettudományok rohamos fejlődése szükségessé tette az oktatott tárgyak differenciálódását, ami a szélesebb körű ismeretek megszerzését tette lehetővé. Ezért a továbbiak során az egyetemen az I. év első félévében fizikát és ásványtant, a második félévben állattant és növénytant kellett hallgatni. (Tehát szétvált a természetrajz tantárgy, külön állattanra és külön ásványtanra.) Altalános, szervetlen és szerves (!) kémiát pedig mindkét félévben. A fl. év első félévében gyógyszerészi kémiát és gyógyszerismeretet, a második félévben pedig gyógyszerészetre vonatkozó jogszabályokat. Mindkét félévben heti 10 óra gyakorlat volt. A Pesti Egyetemen ugyan megszűnt a gyógyszerkészítés mint oktatott tárgy, de 1892 óta ennek ellenére kötelező vizsgatárgyként szerepelt. (1914-től viszont megfordult a helyzet: ettől kezdve már csak a tárgy hallgatása volt a kötelező, a szigorlat nem. Arra csak az approbációs vizsgán került sor.) Budapesten csak az Egyetemi Gyógyszertár felállítása után, 1907-ben kezdte el ismét oktatni a gyógyszertechnológiát Matolcsy Miklós, de ekkor még mindig csak fakultatív tárgyként. Ezt a tárgyat a gyakornoki idő alatt, a gyógyszertárakban sajátították el. Tehát az I. évben az alapozó tárgyakat, a II. évben pedig a szaktárgyakat oktatták. Az I. év végén fizikából, állattanból és ásványtanból kellett vizsgázni. A II. év végén előbb gyakorlati szigorlat volt, amely 2 gyógyszerkészítmény előállításából és 1 gyógyszer analíziséből állt. Amennyiben a gyakorlati vizsga sikeres volt, következhetett az elméleti vizsga: gyógyszer ismeret, kémia, botanika és gyógyszerügyi jogszabályok tárgyakból. Ezt követte az eskütétel, majd a diploma kiadása, amely most 84 forint 30 krajcárt jelentett. A gyógyszerészhallgatók és az orvostanhallgatók előadásait 1883-tól választották külön.

36 A Magyarországra is kötelező érvényű 1859. évi osztrák ipartörvény a gyógyszerészetre is vonatkozott, azonban ebben említés sem történt arról, hogy a gyógyszerészet egészségügyi pálya lenne. így a gyógyszerészmestert annak ellenére, hogy egyetemen szerzett diplomával rendelkezett, nem is tekintették „akadémiai végzettségűdnek. Első ízben csak az 1876. évi egészségügyi törvény szögezte le, hogy a gyógyszertár egészségügyi intézmény.

37 Egy Kolozsváron alapítandó egyetemről még a szabadságharc alatt született döntés, amelyet Eötvös József alá is írt, de a szabadságharc bukása miatt csak 1872-ben nyithatta meg kapuit a Bolányi—Palatkás i. m. 456, 470. Szász: A magyar gyógyszerészképzés ... 41. Szentgyörgyi: A magyar gyógyszerészképzés. .. 184. Végh i. m. 41. 18 556/1883. VKM sz. rend. 60 541/1902. BM sz. rend. 112 745/1914. VKM sz. rend. Lipták i. m. 377. Szentgyörgyi: A magyar gyógyszerészképzés ... 186. Végh i. m. 41. Az 1876. XIV. tc. 124. és 128.§.