Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

Természetesen ahhoz, hogy valaki beállhasson gyógyszerészgyakornoknak (tanulónak), a latin nyelvben — mint láttuk — némi jártasságot kellett felmutatnia, mivel mind az orvosi vények, mind pedig a gyógyszerkönyvek nyelve latin volt, tehát azok megértéséhez és utasításaik helyes értelmezéséhez elengedhetetlen volt valamelyes latin nyelvismeret. A latin nyelvnek ez az alapfokú ismerete viszont abban az időben 14 éves korra elsajátítható volt a városi, úgynevezett „triviális iskolákban" (mai szóhasználattal élve: „általános iskolákban"). E szerint tehát a 14 év körüli gyermek, némi latin nyelvismerettel beállt tanulónak egy patikába és ott néhány év alatt gyakorlatban elsajátította a gyógyszerészeihez tartozó ismereteket, fogalmakat, műveleteket és lassan megtanulta a gyógyszerkönyv (dispensatorium) szövegét is. Ez a gyakornoki idő (tirocinium) a tiro ügyességétől és az oktató gyógyszerész képességétől függően 3—5 évet tett ki. A gyakornoki idő lejártakor a tirónak, az oktató gyógyszerész jelenlétében, a városi magisztrátus előtt el kellett készítenie egy összetett gyógyszert. Ezt a vizsgát 1727-től a megyei főorvos (physicus) előtt kellett letennie.

3 Ha ez sikerült, felszabadító segédlevelet kapott, amelynek birtokában gyógyszerészsegédi kondíciót vállalhatott. Ez rendszerint többéves bel- és külföldi kondíciók vállalását jelentette, amelynek során a szakmai látóköre jelentősen tágult. Ezek alatt a vándorlóévek alatt általában évente változtattak kondíciót. A többéves segédkedés és a vándorló évek után 1759-től kötelezővé vált az approbációs vizsga is, amit a városi, illetve a megyei fizikus és egy köztiszteletben álló gyógyszerész előtt kellett letenni. Az approbációs vizsgáról szóló bizonyítványt a Helytartótanácshoz terjesztették fel és az adta meg az önálló gyógyszerészi gyakorlatra feljogosító engedélyt. Ez az approbációs vizsgával kapcsolatos rendelkezés tulajdonképpen a gyógyszerészet szakmai színvonalát kívánta biztosítani, amivel — valljuk be — Magyarországon elég nagy bajok voltak. Ugyanis sok esetben a városi magisztrátus felkészületlenül utasította approbációs vizsgára a gyógyszerészeket, a Helytartótanács pedig alkalmilag, esetleg minden vizsga nélkül is megadta a gyógyszertárvezetés jogát.

4 Külföldön ekkor már volt lehetőség orvosegyetemeken hallgatni és vizsgázni a gyógyszerészjelölteknek, Magyarországon viszont — mivel orvosegyetem még nem volt — ezt nem lehetett még megkívánni. A Helytartótanács egy 1736. évi rendelete felpanaszolja, hogy még nagyobb városokban (Pest, Esztergom, Nagyszombat) sincsenek egyetemet végzett gyógyszerészek, hanem vizsgáztatásuk a városi orvosra van bízva és ennek bizonyítványa elegendő a gyógyszerészet önálló gyakorlására. Volt ugyan néhány gyógyszerészjelölt, aki külföldre menve a bolognai, krakkói, páduai, utrechti stb. egyetemeken vizsgázott és ezek hazatérve a szakma tekintélyének számítottak itthon. A rossz hírű bécsi egyetemre nem nagyon jártak a magyar diákok. Ugyanis az 1720-as évek körül a számunkra mintaképül állított bécsi egyetem siralmas állapotban volt. Franz Brückmann 1724 és 1730 között ismételten felrótta, hogy a bécsi egyetemnek nem volt botanikai kertje, sem kémiai laboratóriuma, hallgatói növénytanból mit sem tudtak. Emellett az egyetem vígan osztotta 3 Az 1727. augusztus 22-én kelt uralkodói, ill. az 1727. szemtember l-jén kelt helytartótanácsi rendelet. Linzbauer i. m. II. köt. 8—9. 12. sz. Demko Kálmán: A magyar orvosi rend története. Bp. 1894. 390. és 488. Rácz L: i.m. 3. Végh Antal: A magyar gyógyszerészképzés. In Kempler Kurt: Magyar gyógyszerészet 1967. Medicina. 1968. 39. 4 Az 1759. május 29-én kelt uralkodói, ill. az 1759. július 24-én kelt helytartótanácsi rendelet. Linzbauer i. m. II. köt. 362—363. 479. sz. Demko i.m. 489. Lipták Pál : A magyar gyógyszerészek egyetemi kiképzésének vázlatos története. A Magyar GyógyszerészTudományi Társaság Értesítője 1929/5. sz. 362. Magyary-Kossa i. m. IV. köt. 82.