Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Zimmermann, Volker: Rezeption und Rolle der Heilkunde (Rákóczi Katalin)

Zimmermann, Volker: Rezeption und Rolle der Heilkunde in landessprachlichen handschriftlichen Kompendien des Spätmittelalters. Stuttgart, Wiesbaden, Franz Steiner Verlag, 1986. 201 S. A könyv a késő középkori kéziratok egy fajtáját határozza meg, azt a típust, amelyet a humanizmus és reformáció idejében virágzó „Hausväterliteratur" elődjének kell tekintenünk, és „ismeretek az emberről, állatról, kertről" címmel összegezhető. A kompilációs szakpróza-szövegek közül a szerző elsősorban az orvosi vonatkozásúakat elemzi, bár e kategória tematikailag alig vagy egyáltalán nem különíthető el. A hat gyűjteményes kézirat az ismeretközlést és a magasabb képesítést kívánta elősegíteni azzal, hogy szigorúan vett tematikai korlátozás nélkül írta le a mindennapi élethez szükséges általános ismereteket, amelyek a „világ megismerésén keresztül az Isten megismerését" szolgálják. A kompilátorok tervszerűen jártak el. Nem filozófiai vagy teológiai eszmefuttatásokat közöltek, hanem a profán világi élet gyakorlati oldalát. A formát a funkciónak rendelték alá: az előszó és epilógus sokszor elmaradt, a másolók nagy szabadossággal kezelték a szövegeket, kiegészítették, lerövidítették, csonkították és erősen átdolgozták. A humán medicina köréből receptek, kompendiumok, traktátusok, konzíliumok maradtak ránk, az állatgyógyászatból receptek és praktikák. E szövegek nagy részét a katedrális iskolákban és kolostorokban tananyagként forgatták és sok kéztől származó margináliákkal bővültek. Sokáig a sebészek és fürdősök képzésének tananyagát jelentették. Külső formájuk a nagy fóliánsoktól a zsebkönyvig terjedt, az utóbbit alkalmasint megfelelő kötéssel az övükön hordták. A könyv jó példát ad a gyűjteményes kéziratok feldolgozásához. Rákóczi Katalin