Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Lehmann, Dieter: Zwei wundärztliche Rezeptbücher des 15. Jahrhundert von Oberrhein (Rádóczy Gyula) - Lammel, Hans-Uwe: Nosologische und therapeutische Konzeptionen in der romantischen Medizin. (Diss.) (Magyar László)

beszerzendő, hiszen Hippokratész ,,műve" a kultúratörténet, a nyelvészet, a történettudomány és még sok más tudományszak mérhetelen kincsesbányája. Magyar László Lehmann Dieter: Zwei wundärztliche Rezeptbücher des 15. Jahrhunderts vom Oberrhein. (Würzburger medizinhistorische Forschungen. Band 34.) Horst Wellm Verlag. Hannover, 1985. 10 ill. 335 p. A würzburgi orvostörténeti sorozat 34. köteteként jelent meg a könyv, amely — mint a címéből is kiderül — két XV. századbeli sebészeti receptkönyvet dolgoz fel. Az eredeti kézírásos munkákról készült fotókat a kötet végén mutatja be. A szövegkritikai feldolgozás nemcsak a gyógyszerek története és az orvostörténelem iránt érdeklődőknek nyújt érdekességeket, de a XV. századi német nyelv kutatóinak is. A kötetet a szerző életrajza zárja le. Rádóczy Gyula Lammel, Hans-Uwe: Nosologische und therapeutische Konzeptionen in der romantischen Medizin Dissertation. Berlin, 1986 I—II. 147 p. Az orvosdoktori disszertáció a német romantikus orvosi iskola fő alkotásait, gondolatait, jellemzőit rendszerezi és értelmezi. Mivel sokat vitatott korszakot vizsgál, jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a választott periódust meghatározza és behatárolja. E föladatát a szerző nagy filozófia- s társadalomtörténeti fólkészültséggel oldja meg: az érdekfeszítő s alapos bevezető eredményeképpen nemcsak a tárgyat látjuk világosabban, hanem az utolsó száz év e korszakkal kapcsolatos orvostörténeti szempontjait is megismerhetjük. A romantikus orvostudomány (kb. 1780—1830) számos, egymástól látszólag teljesen eltérő elméletet, módszert hozott létre, kiutat keresve a kor filozófiai-társadalmi eredetű válsághelyzetéből. A disszertáció fő érdeme éppen az, hogy a fólszíni különbözőségeken túl rámutat e sokféle noszológiai és terápiás koncepció azonos vonásaira: a materialista szemléletre, az egységes rendszer vágyára, a természetfilozófiai meggondolások előtérbe kerülésére, az a priori alapozásra való törekvésre és egyes divatos elméletek, pl. az ingerelméletek nagy hatására. A szerző általános jellemvonások fólvázolása után külön-külön vizsgál több elméletet: a legnagyobb hatást gyakorló Brownét, A. Röschlaubét, C. J. Kiliánét, I. P. Troxlerét, A. E. Kesslerét, K. F. Burdachét, J. A. Waltherét és J. Malfattiét — ezeknek az elemzéseknek birtokában jellemzi azután a romantika betegségelméletét és gyógyító gyakorlatát, illetve e kettő viszonyát. A disszertáció alapossága, kitűnő elemzőképessége s nem utolsósorban a földolgozott szakirodalom hatalmas mennyisége folytán a korszakkal foglalkozó kutatók egyik kiindulási pontja lehet a jövőben. Magyar László