Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Szabó Tibor: A Szent Antal tüzéről
A SZENT ANTAL TÜZÉRŐL* SZABÓ TIBOR A z Orvosi Hetilap 1981. évi 48. számában 1 szerepel a „Szent Antal tüze" elnevezés az ergotizmus betegség jelöléseként. A középkori meghatározás fedi ugyan e betegség magyar elnevezését, ugyanakkor sokkal több és sokkal bonyolultabb annál. Ezért, bár a magyar orvosi irodalomban többször foglalkoztak e kérdéssel, elsősorban Berde 2 és Kapronczay 1 munkájában, a fogalom tisztázására hasznos felidézni és kiegészíteni a közölt adatokat. Elsősorban Berdére hivatkozom, aki szerint a nép ,,vöröskiütés ' ' gyűjtőfogalmában alig tud különbséget tenni a scarlatina, morbilli, urticaria, pityriasis rosea, vagy a roseoldkkal járó egyéb betegségek között. Az erysipelas, rosacea, ekzema neki egyaránt,,Szent Antal tüze" (i.m.: 83.). Az elnevezés eredetéről is tőle kapunk magyarázatot: ,,Az 1089. évben sajátos betegség pusztított Franciaországban, az orbánchoz hasonló, de valójában anyarozs mérgezésen alapuló Szent tűz (ergotizmus). Csakhamar híre terjedt, hogy mindazon betegek, akik Arlesben a Remete Szt. Antal ereklyéi előtt imádkoztak, rövidesen meggyógyultak. A városban kórház és ápolórend alakult ki a sínylődök gyógyítására, a betegségre pedig lassankint ráragadt a Szent Antal tüze név" (i. m.: 69.). Fekete Lajos viszont 4 az 1071—1089-ig tartó európai járványos betegséget, melyet ignis sacer, pestis ignes, Szent Antal tüze néven említenek, gyorsan üszkösödésbe átmenő, a bántalmazott testrészek elhalásával végződő betegségnek, orbáncjárványnak minősíti. Kapronczay szerint a középkorban mind az orbáncra, mind az anyarozsmérgezésre használták a kifejezést, a későbbi nyelvhasználatban kizárólag az orbáncra vonatkoztatták. A közös elnevezés alapja az, hogy a betegség kezdeti stádiumban mindkét esetben orbánchoz hasonló vörösség jelentkezik (innen ered az ignis sacer, szent tűz elnevezés). Csejkó Gyula adatai szerint 5 az elnevezést — mely eredetileg az orbánc népies neve volt — átvitték az anyarozsmérgezés következtében beállott gyulladásos betegség megjelölésére, majd minden nagyobb terjedelmű, de körülírt pirossággal járó betegségre is. Kovalovszky Miklós 6 Móra Ferencnek két kiskunfélegyházi adatát idézte annak bizonyítására, hogy a Szent Antal tüze a kiskunok nyelvében nem azonos az orbánccal, hanem annál enyhébb, kevésbé veszedelmes betegség, majd (Nyr. 79. évf. 111.) ugyancsak Mórától idéz olyan adatot, mely szerint a kifejezést a néphumor a bortól kipirult, borvirágos arcra is alkalmazza. Lehr Albertnek a részegség-kifejezéséről összeállított több mint 2 000 változata között (MNy. 6. évf. 42—46. stb. számai) szintén megtaláljuk a szólást a kihevült arc pirosságára vonatkoztatva. * A Szent Antal Tüze név eredetére vonatkozó vizsgálatai eredményét Grynaeus Tamás, 1974-ben a budapesti nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson ill. az Orvostörténeti Társaság ülésén szóban, a Néprajzi Lexikon megfelelő címszavánál, írásban ismertette. Részletes tanulmánya azonban a tárgyról nem jelent meg. Szabó Tibor tanulmányát azért tartottuk közlésre érdemesnek, mert mindehhez képest is számos új adatot és szempontot is tartalmaz, noha természetesen, azonos tárgyról lévén szó, eredményei részint megegyeznek Grynaeus Tamás megállapításaival. (A szerk.) Grynaeus Tamás: Nil nocere! Medicinalis ergometrin intoxicatio: „Szent Antal tüze" napjainkban. O.H. 1981. 122. 2849-2850. 2 Berde Károly: A magyar nép dermatológiája. .. Bp. 1940. 3 Kapronczay Katalin: Egy elfelejtett középkori betegség. O.H. 1975. 116. 2728—2730. 4 Fekete Lajos: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid ismertetése az 1000. esztendőtől máig. Bp. 1974. 5 Csefkó Gyula: Magyar Nyelvőr 74. évf. 182. 6 Kovalovszky Miklós: Magyar Nyelvőr 11. évf. 137.
