Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Adatok a Semmelweis-szobor történetéhez

A szobrok végleges megfaragására Stróbl 1905 júniusában utazott Carrarába, ahol valóban két hónap alatt végzett munkájával. Budapesten pedig folytak a nagyobb szabású nemzetközi konfe­rencia és ünnepély szervezése, amellyel Semmelweis emlékének kívántak tisztelegni és ennek so­rán, szeptember 30-án, kívánták felavatni a szobrot. A Semmelweis Emlékbizottság bizonyos ag­godalmakkal élt: Stróbl nem adott magáról életjelet, nem tudták, miként halad munkájával. Budapesten ugyan megfelelő formában folytak az előkészületek, az alapzat építése, a terep rende­zése, mégis váratlanul érte őket, amikor 1906. szeptember 6-án kelt levelében Stróbl esetleges ha­ladékot szeretett volna kapni. 33 Az Emlékbizottság mereven elzárkózott tőle, hiszen minden elő­készület megtörtént a szobor ünnepélyes leleplezésére, a nemzetközi ünnepély megtartására. Stróbl Alajos végül időre vonatra rakatta a kész alkotást, időben megérkezett a szállítmány Buda­pestre és az utolsó napok megfeszített munkája nyomán 1906. szeptember 30-án megtörténhetett az ünnepélyes leleplezése. Viszont a szobor története ezzel nem fejeződött be, hiszen a második világháború után az Engels téren (a volt Erzsébet téren) kialakították a távolsági autóbuszok pálya­udvarát. Semmelweis szobrának új helyet kellett keresni. Alapos megfontolás után került a Rókus Kórház előtti térre, arra a helyre, amit egykoron a Semmelweis Emlékbizottság 1893 márciusában az első helyen képzelt el és amit akkor — terep és városrendezés miatt — elutasítottak. FÜGGELÉK I. A Semmelweis emlék bizottság II lk üléséről, tartatott a kir. Orvosegyesület helyiségében 1891. Június 23 án d.u. 6 órakor. Jelen vannak: Kézmárszky T., Hőgyes E., Navratil L, Réczey L, Eli­scher Gy., Szabó D., Berczeller J. és Dirner G. ... Azt szeretnénk leginkább, ha egy életnagyságú szobra állíttatnék fel valaha a felépítendő egyetemi szülőházak előcsarnokában, vagy frontja előtt egy vasrácsos kis kertben mint ahogy Pa­risban az école de medicine előtt áll Broca Pál szobra. Ha ennyira nem telnék az indítandó gyűj­tésből, legalább 1—1 mellszobrát vagy olajfestéses arczképét szeretné látni a szülészeti intézetek előadási termeiben. Semmi esetre sem pártolná a gyűjtésből eredő pénznek, díszesebb tehát költ­séges síremlékre való felhasználását. Hőgyes tnr. azt ajánlja, hogy a bizottság most ne bocsátkozzék annak tárgyalásába, hogy milyen emlék állíttassék Semmelweisnek, ezt akkor fogja a bizottság látni, ha a gyűjtés eredménye előtte lesz. Arra a kérdésre, hogy hol állíttassék majd fel az emlék, szintén oda nyilatkozik, hogy nem a temetőbe, ahol az ifjúság kegyeleteinek lerovására évenként egyszer ugyan megfordul, hanem olyan helyre, ahol az új orvosgeneratio lelkesítésére alkalmas, mindig szem előtt lesz... II. Mélyen tisztelt Igazgatóság! 34 Alulírott bizottság föladata a legnagyobb magyar orvosnak, Semmelweis Ignácz Fülöp-nek em­léket állítani. Semmelweis az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt s az marad örök időkre, mert az ő tanítása a gyermekágyi-láz elhárításáról örökké élni fog és sok ezer fiatal anya életét fogja megmenteni és családjának megtartani. uo. 1906. szept. 10. ülés jegyzőkönyve. 34 E levél másolatait küldték el minden olyan intézménynek, ahonnan adományt vártak a Semmelweis Em­lékhez.

Next

/
Thumbnails
Contents