Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vitálisné Zilahy Lídia: A tűzliliom mint gyógynövény és sírvirág a Pest megyei Monoron
A TŰZLILIOM SZEREPE A MONORI HAGYOMÁNYOKBAN ÉS SZOKÁSOKBAN Oreganyáink elbeszéléséből hallottuk, hogy régen a szülés során és a monya ( = vagina) mindenféle nyavalyájának gyógyítására monyamosófüvet használtak. Elbeszéléseik alapján az orvosi füvészkönyvekben kerestük a monyamosófüvet, de nem találtuk. A lábmosófű az altestmosófűvel azonosítható értelmezsésével már közelebb kerültünk a kérdéshez. A hazai orvosi füvészkönyvekben, sőt a külföldiekben is szó esik a tűzliliom nőgyógyászati hasznáról, sőt még aranygyökér néven is említették. Erre Stirling J. (1982) összefoglaló munkájában számos adat utal. Diószegi S. (1813) orvosi füvészkönyve 215. oldalán ezt olvashatjuk a tűzliliom használatáról: „Összetört, vagy zsarátnok alatt megsütött hagymás gyökere a ' daganatokat lágyítja. Szirmainak lombikba vett vize az ortzát szépíti, és a fejérfolyást szenvedőknek, az ágyékjokat vele kenegetni hasznos. Ha szirmait tiszta faolajban tartják ez az olaj igen jól tévő orvosság a nehéz szülésbenn, és a méhnek sok más nyavajájábann. Az égettborba beáztatott szirmok pedig, igen jó sebgyógyító erővel bírnak. Ha sárga porhonjait borba teszik, és úgy isznak róla: azt tartják, hogy ez a Havitisztulást segíti, és a Sárgaságot gyógyítja. ' ' Amint láthatjuk a protestáns szerzők füvészkönyveiben, 1568—1813-ig a Hemerocallis levelét koszorú növényként, gyökerét altesti gyógyítószerként tüntetik fel. Monor települést az 1398-ból származó Zsigmond-kori oklevél említi először. A mai napig többen a közbeszédben településünk nevét Monar-ként használják. Oklevelek szerint 1401—1493-ig Monor a Maróthy család birtoka volt. Ezt követően az Egri Káptalani birtokon a földesúri elnyomás nagy volt, melyre az úrbéri perek anyaga, valamint Földvári I. (1750) Protocolluma szolgáltat adatokat. Monor belterületi részének vizenyős volta (Vitálisné Zilahy L. 1983), valamint a homokos talaj kedvező volt a Hemerocallis ültetésére és szaporodására. A református egyház puritanizmusa, a temetők egyszerűsége következtében a halotti kultusz (virághordás, különböző virágok ültetése, sírok díszítése) Monor régi lakossága körében lassan terjedt el. így maradt fenn napjainkig a református temetőrészekben a kertkultúrát nem igénylő, dúsan szaporodó, burjánzó tűzliliom, azaz a sírvirág (2—4. ábra), mai szakirodalmi nevén Hemerocallis lilioasphodelus L. emend HYLANDER faj, amelyet ma már többen vadliliomnak említenek. A monori református temető vázlatos helyszínrajzát az 5. ábra szemlélteti. Ezen megjelöltük az egyes parcellákban történt temetkezések időrendjét, valamint a tűzliliomok elterjedését. A temető egyes területrészeinek kultikus célokra történő felhasználásának idejére a korabeli építési stílusra utaló motívumokat tartalmazó sírkövek és azok feliratai nyújtottak támpontot. Az érdeklődők most még a régi temetőrészekben megtekinthetik a tűzliliomos hantokat. Monoron virágról elnevezett utcanév kevés volt, csupán Liliom, Szegfű, Virág és Rózsa utca névvel találkoztunk. Monor 1813 évi rendezése és utcanyitásai után a Liliom utca nevet az Otemető és az 1778-ban megnyitott mai református temető közötti hosszú utcának adták, mely a mai napig is Liliom utca nevet visel. LÍDIA ZILAHY, D. SC. NAT. geologist H— 1118 Budapest, Otthon u. 6.
