Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kerekes László: Életképek a harmincas évek egészségügyi és népjóléti gondozásának történetéből

ÉLETKÉPEK A HARMINCAS ÉVEK EGÉSZSÉGÜGYI ÉS NÉPJÓLÉTI GONDOZÁSÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL KEREKES LÁSZLÓ „ ... erős, egészséges, a fizikai munkát jól bíró szervezetre van a védőnőnek szüksége... A lelki tulajdonságok közül a munkaszeretet, kitartás, emberszeretet, az elesettek iránt érzett érdeklődés, megértés, megbízhatóság, pontosság, szorgalom, lelkesség jellemzik a jó védőnőt. " Johan Béla [1] ,,jé\.nnyi sokat hallottunk beszélni a védőnői munkáról tanuló korunkban, de ezen munkát felfogni, megérteni csak akkor lehet, ha közelről látjuk, ha a védőnőkkel együtt dolgozunk. ' ' így ír egy zöldkeresztes tanuló védőnő gyakorlóidejének tapasztalatairól, a Zöldkereszt-szervezet azonos nevű házilapjában. A Zöldkeresztet az 1927-ben megalakult Országos Közegészségügyi Intézet hozta létre, mint az általános egészségvédelem operatív területi szervezetét. Az Országos Közegészségügyi Intézet megalakulásáig az állami egészségvédelem alig volt több fel-fellobbanó járványok leküzdésére irányuló — eszközeiben elégtelen, hatásosságában nehezen ellenőrizhető — időszakos tevékenységnél. Emellett az egészségvédelmi munkának nagyrészt társadalmi tevékenység volt az alapja. A különböző társadalmi szervek patronálta gondozási ágak egymástól függetlenül működtek. Ezen a helyzeten változtatott az Országos Közegészségügyi Intézet megalakulása és a Zöldkereszt életre hívása. A Zöldkereszt legkisebb egysége az egészségvédelmi kör, amely egy vagy több közigazgatási egységnek megfelelő terület egészségvédelmét látta el az egészségvédelmi kör központjában létesített egészségház rendelésein és a védőnői családlátogatások útján. Feladataik közé tartozott az anya- és csecsemővédelem, az óvodás korú gyermekek és az iskolások egészségvédelme, a házasság előtti tanácsadás, a tuberkulotikusok gondozása, a nemibeteg-gondozás, a heveny fertőző betegségekkel kapcsolatos egészségvédelmi teendők, a házi betegápolás megszervezése, az akkor még súlyos problémát jelentő trachoma elleni küzdelem, továbbá a jó ivóvízellátás, a környezet-egészségügy és a lakáshigiéne. A problémák egymást kiváltó összefüggése révén gyakran a szociális jellegű segítségnyújtással is törődniük kellett. A védőnőkre időnként különleges feladatok is hárultak. Ilyenek voltak például az ingyentej-akció, az étkeztetési akció, főzőtanfolyamok megszervezése, az anyák iskolája, a szülészeti vándorzsák és a csecsemőmérleg kölcsönzése és a gyógyszerek szétosztása. Az egészségvédelmi kör vezetője orvos, mellé osztották be a védőnőt. A központi irányítást az Országos Közegészségügyi Intézetben létesített Külső Munkák Osztálya, végső soron személy szerint az intézet főigazgatója, Johan Béla végezte. A védőnők ügyeinek intézésére, munkájuk szakmai ellenőrzésére 1930-ban felállították az Ápolónői és Védőnői Irodát. Az iroda adta ki a szervezet házi lapját, a Zöldkeresztet. A lapnak korabeli — szervező, irányító, belső tájékoztató és továbbképző — szerepén túl, cikkanyaga révén történelmi dokumentum értéke is van a falu egészségügyi helyzetét, szociális viszonyait és a területi egészségvédelmi munkát illetően. A cikkek szerzői védőnők és az egészségvédelmi szervezet orvosai és oktatói. Főleg személyes tapasztalataikról számolnak be és ezzel élményszerű közelségbe hozzák a tárgyukat. Ezekből adunk válogatást a következőkben.