Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Felkai Péter: Abraham Lincoln meggyilkolása és újjáélesztése a korabeli orvosi ismeretek tükrében

egy olyan fújtatóval végezte, mint Hunter 1755-ben, csakhogy ez utóbbi egy kettős működésű szelep segítségével nyomást-szívást létesített tracheotomizált kutyák tüdejében. Hunter e lélegeztetési módszert a vízbefúltak mentésére ajánlja, és eszköze olyan hosszú életűnek bizonyul, hogy még a XIX. században is használták. Hunter befolyásának tulajdonítható az, hogy 1768-ban Hamburgban megalakul a második európai mentőegyesület (az első egy évvel azelőtt Amsterdamban szerveződött). Mindkét helyen az elsődleges szempontja a mentésnek a vízbefulladók kimentése és ellátása. Hamburg városi tanácsa még 1762-ben Boltén városi fizikus tanácsát kéri: mit kell tenni egy vízbe fúlt emberrel? Boltén válaszát érdemes teljességében ismertetni, mert mintegy összefoglalója az általunk eddig érintett felfogásoknak és metódusoknak. Boltén elmondja, hogy az ember azért veszti életét a víz alatt, mert hirtelen nagy mennyiségű természetes hőt veszít. Ráadásul a víz megakadályozza a levegőnek a légcsőbe való jutását, lehűti a tüdőt és gátolja abban a vér keringését. A test melegítését javasolja, a torok csiklandozását hányás kiváltása céljából, azonkívül a dohányfüstklistir alkalmazását. Éles szemmel észreveszi és kimondja a nagy igazságot: mindenekelőtt pedig a nép közönyét és helytelen felfogását kell megváltoztatni és ehhez az szükséges, hogy ,,... a nép helytelen felfogását a becsületességről megváltoztassa, és azt is a fejébe verje (ti. a városi magisztrátus), hogy nem csupán az lenne a kötelességük, hogy a vízbeesettet partra húzzák s azután segítség nélkül magára hagyják..." Látható, hogy még mielőtt a légzés mechanizmusa és szerepe tisztázódott voln, a légzési elégtelenség elhárítására már célszerű módszereket dolgoztak ki. 1774-ben Priestley felfedezi a ,,deflogisztált ' ' levegőt, amit Lavoisier nevez el oxigénnek. Lavoisier meggyőző leírását adta az oxidációnak, és felhívta a figyelmet a légzés és az oxidáció összefüggésére. Megteremtődött tehát a légzés reanimatiójának elméleti alapja. Európa keleti részén is hasonló fejlődésnek lehetünk tanúi: 1769-ben Mária Terézia rendeletet ad ki ezzel a címmel: „Utasítás arról, hogy miképpen és minő eszközökkel mentendők meg a fuldoklók és az akasztott emberek. " A rendelet érdekessége, hogy erőteljesen hangsúlyozza a befúvásos lélegeztetés szükségességét, bár mellette a dohányfüstklistir alkalmazását is ajánlja.* Schosulan, a bécsi egyetem jegyzője 1786-ban megjelent könyvében [20] meglepően modern, szinte a mai napig is helytálló resuscitatiós ábécét ír le; ennek főbb pontjai: 1. Szabad légutak biztosítása (néhány intubációra és lélegeztetésre szolgáló készüléket ír le, főleg angol példákra hivatkozva; ugyanakkor ajánlja a tracheotomiát is), 2. Befúvásos lélegeztetés (!) szájon vagy orron keresztül; 3. Extrathoracalis (!) szívmasszázs. A dohányfüstklistir sallangjától azonban ő sem szabadul meg. Ezek az ismeretek, sajnos nemcsak hogy feledésbe merültek, hanem az akkori orvostudomány szinte fel sem fogta, valószínűleg korát olyannyira megelőző volta miatt. Akárcsak Hufeland első kísérletét, az elektromosság alkalmazását az újraélesztés terén, kézi mesterséges lélegeztetési módszerét sem kísérte széles figyelem. Hufeland a Volta-féle oszlopok alkalmazását ajánlja mind a légzés, mind a keringés megindítására. [21] Ugyanő a test felemelésével és oldalára, majd visszafordításával véli elérni a levegő be- és kiáramlását a tüdőből. Első, kézi mesterséges lélegeztetésének nem a haszna a jelentős, hanem az a felismerés, hogy olyan, eszköz nélküli és mindenki által használható eljárásra van szükség, melyet bárhol alkalmazni lehet, különben: ,,.. .a legegyszerűbb, de azonnali aktivitás több eredményt hoz, mint félórával később Aesculap minden bölcsessége". Közben beköszönt az anaesthesia kezdeti korszaka. Wells 1844-ben nitrogénoxidult, Morton 1846-ban étert alkalmazott fájdalomcsillapításra. Főleg az Egyesült Államokban terjedt el gyorsan a narkózis módszere, ugyanitt vezették be a műtéti jegyzőkönyvezést is, egyelőre csak a pul* A dohányfüstklistirt és annak fejlődéstörténetét a rendelkezésre álló rövid terjedelem miatt nem tudom ismertetni.