Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tóth Béla: Orvosírók Debrecenben a 18. században

latin és magyar nyelven. 1693-tól Debrecenből való távozása előtt tíz nyomtatott műve jelent meg. Hat külföldi tanulása idején, négy itthon. Első négy értekezése fiziológiai témájú, az 5. „Philosophia experimentális pro gradu Doctoris, in Philosophia" (Halle, 1695), s a 6. orvosi értekezés címe: „De prudenti medicamentorum applicatione in tempore" (Halle, 1695), az orvosdoktori cím elnyeréséért. Itthon megjelent debreceni professzori beköszöntő előadása. (Ennek nincs nyoma könyvtárainkban) s egy disputatiója, melyet egy Bárány Mihály nevű debreceni tanítványa adott elő. Orvosi értekezésének szakszerű ismertetésére nem érzem magam hivatottnak (bár lenne orvos, aki vállalná), filozófiai értekezéseinek viszont mind a címéből, mind a tartalmából megállapítható, hogy azok a descartes-i filozófia hatása alatt készültek. Ez képezte azt a bizonyos filozófiai keretet. Leideni disszertációinak második részében Descartes-ot „princeps ille philosophorum"nak mondja, Debrecenben előadatott disputációja pedig nem egyéb, mint a kartéziánus ismeretelmélet (a híres ,,cogito'-gondolat) a néhány fontosnak tartott descartes-i tétel ismertetése, a racionalizmus dicsérete. Két magyar nyelvű, Kolozsvárott és Debrecenben megjelent munkája fordítás. Mind a kettő kegyességi tartalmú jeléül annak, hogy akárcsak mestere, Descartes, Huszti sem szakított a vallásos világnézettel. Távol áll viszont a felekezeti, dogmatikus elfogultságtól. Második fordítása egy híresjezsuita, Johannes Bona kardinális latin nyelvű munkájának átültetése nyelvünkre (Debrecen, 1705), ,,Egre kézen fogva vezető kalauz" címmel. Ez a mű a katolikus kegyességi irodalomnak volt kedvelt alkotása s már Huszti előtt is lefordították magyarra. Sikerének titka, hogy felekezetieskedés nélkül adott hasznos erkölcsi, magatartásbeli tanácsokat, lelki támaszt nyújtott a nehéz, zavaros időkben. Fordítását Huszti, Rákóczi marsalljának, Vay Ádámnak és feleségének, Zay Annának ajánlotta, ajánló szavaiban Vayt „kegyespatronus"-ának mondva. íme, egy erős szál, mely Husztit a fejedelem ügyéhez kötötte. Más, ezen túl keletkezett művéről nincs tudomásunk. A Huszti után következő debreceni orvos, aki több írott művet is hagyott ránk, Buzinkai György (1700 v. 1701—1768). A bremeni, leideni, franekeri, amsterdami tanulás után 1733-ban Franekerben szerzett orvosi oklevelet. Külföldi tanulása idején két orvosi tárgyú értekezés is megjelent (1733, 1734). 1736-tól volt debreceni városi orvos. Itteni tevékenységének legnehezebb szakasza az 1739—40. évi nagy pestis ideje lehetett, amikor mintegy 8600 embert ragadott el a halál a város kb. 20 000 főnyi lakosa közül. Ekkor írta (1839-ben) a „Magistrátus rendeletéből" „Rövid oktatás" c. munkáját. Az 50 tizenkettedrét lapból álló könyvecske, mely kétszer is megjelent, arról szól, „miképpen kellessék magunkat Isten segítségével, jó Praeservativák által a Pestis ellen védelmezni, vagy a Pestisben levő Betegeket orvosolni". Az orvosi tanácsok hatékonyságát a könyv végén „a Pestis idejére alkalmaztatott egynéhány szép könyörgések" is igyekeztek fokozni. Természetesen orvosi receptet is találunk a könyvben a 15—16. lapon, olyan formában, hogy a gyógyszert az alkotóelemek megszerzése után bárki elkészíthette. Orvosi műveken kívül két hollandból fordított prédikációja is megjelent (Amsterdam, 1735). Tudománytörténeti szempontból Debrecen legjelentősebb orvosírója Hatvani István (1718—1786) volt, aki kollégiumi professzorsága mellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folytatott. Ő hosszas hazai és külföldi, főleg svájci, tanulás után 1748 áprilisában Bázelben szerzett a lelkészi mellett orvosi oklevelet. Ezután hollandiai egyetemeken, főleg Leidenben egészítette ki tanulmányait. Itt többek között hallgatta Pieter Musschenbroekot, a híres kísérletező fizikust is, akinek tankönyvét és módszerét már Maróthi és Szilágyi Sámuel bevezették Debrecenbe. Kollégiumi tanszékét 1749. év januárjában foglalta el. Előadásait 1752-ben írott önéletrajza szerint 9 tárgykörben kezdte meg s ezeket írásban is kidolgozta. Ezek az általános filozófia mellett szólnak a theologia naturálisról, kozmológiáról, kísérleti fizikáról, ami magába foglalta a kémiát,