Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kótay Pál :Színek az orvos Köleséri Sámuel életében

mende-monda alapján nem fogja helyesen megítélni; de azoknak is, akiket mintegy tudatlanul ragad el gyakran ez a betegség, megmutatja mind a kezelésben, mind a megelőzésben azt az utat, amelyen a következőkben — megítélésem szerint — meg lehet tőle menekülni.''" Köleséri a nyirokmirigyek (nodi) vagy nyirokcsomók klinikai képét a betegség lefolyásában pontosan leírja. A Clarissimus Leydensis Adenographus Antonio Nack (1650—1692) holland anatómus és orvos feltételezhető, de nem bizonyított, hogy Kölesérinek tanára lehetett a leydeni egyetemen. O a nyirokutak kimutatására higanyt fecskendezett be a fő nyirokvezetékbe, a ductus thora cicusba. Diepgen szerint azt a vizsgáló módszert, amely megolvasztott és megfestett viaszi fecskendez be a készítmény ereibe és nyirokrendszerébe, majd a viasz lehűlése után a felesleges részeket marószerrel eltávolítja s így e korróziós módszerrel pozitív képet nyer az ér- és nyirokhá lózatról, valamint a mirigyek finomabb szerkezetéről, szintén ő fejlesztette valóságos művészetté. Az így nyert, terebélyes fához, vagy bokorhoz hasonló bizarr képek nagyon tetszettek a barokk kor emberének. Nuck 1690—92-ben Leydenben megjelent könyvét Andreas Teutsch szebeni városi tanácsos 1706. aug. 23-án ajándékozta Kölesérinek névnapja alkalmából meleg hangú ajánlással és jókívánságokkal. A kötet jelenleg kitűnő állapotban található a marosvásárhelyi Teleki—Bolyai könyv tárban. Köleséri magánélete — sikerekben és elismerésben gazdag pályafutásával ellentétben — erősen zaklatott, kiegyensúlyozatlan volt. Szerencsétlen és nyomorúságos volt családi élete, mely végül is romlásba vitte. Házasságai csak megpróbáltatást és gyötrelmet jelentettek számára. Azok eredendő oka bizonyos fokig saját személyében, messze átlagon felüli kulturáltságában, elhivatottságában, korlátokat és kötöttségeket nem ismerő egyéniségében, felelősségteljes magas állásával kapcsolatos kötelességeiben keresendő. Másrészt azokban a politikai és társadalmi viszonyokban, melyek uralkodtak ,,a korban, amely szülte őt". Az ..arbor infelix" a középkori latin nyelvben „terméketlen fa" kifejezést jelenti. Lelkialkata kialakulásának összetevőiben e biológiai tényező feltétlen szerepet játszhatott. Utódja, gyermeke soha nem volt. Életét elsősorban felesége, leánynevén Meder (Mederns) Asnátha keserítette meg. Az asszony Meder (Mederns) Péter brassói evangélikus „Stadtpfarer" „tudós plébános", koszorús költő leánya már 17 éves korában férjhez ment Chrestels János magisztrátusi titkárhoz Brassóban, aki két kis árvát hagyva maga után, meghalt. Asnátha másodszor Nagyszebenben Walthütter Pálhoz ment férjhez. Egyetlen gyermekük mindössze pár napot élt. A jómódú szebeni polgár 1792-ben, miután vagyona egy részét, 21 ezer forintot feleségére íratta, szintén meghalt. A másodszor is megözvegyült Asnátha 32 éves volt, amikor 1795-ben Köleséri feleségül vette. Egyidősök voltak. Az asszony jó megjelenésű, művelt, eleven észjárású, fürge teremtés, a brassói gimnáziumot is elvégezte. Nyelveket beszélt, többek között „deákul" is tudott. Köleséri úgy érezte, benne mindent, amit szeretett, tudományt, asszonyt, pénzt megkapott. Házasságuk jól indult. Az asszony könnyen szórta a pénzt, előkelőnek, gazdagnak, érdekesnek igyekezett feltűnni. Nagyzolása miatt általában „hoffártige Martnának" nevezték. 13 évig békességben éltek. Egy idő után Köleséri nem volt, nem lehetett eszményi élettárs. Asnátha úgy érezte, férje elhanyagolja. Sokat van távol s jobbra-balra udvarol a nagyúri dámáknak. Hétévi viszálykodás után urát csúnyán bevádolta gr. Steinville főhadikormányzónál. Ez mélyen sértette Kölesérit s szebeni egyházi hatóságtól nyert előzetes engedély, mandátum praeceptorium alapján kérte, hogy törvényesen válasszák el, ami minden tárgyalás nélkül 1715. június 19-én meg is történt. Köleséri magas összeköttetései révén azt is elérte, hogy az urát elhagyó asszonyt komolyan megfeddjék. Köleséri a válás okainak a hűtlen elhagyást, a könnyelmű költekezést és a magtalanságot nevezte meg. Az asszony azonban nem nyugodott bele a válásba. Brassóba költözött s onnan intézte becsmérlő támadásait férje ellen — akinek nevét élete végéig viselte — s Bécstől kérte a válás megsemmisítését. Bécs elrendelte a szebeni és brassói lutheránus lelkészeknek, vizsgálják ki a válása ügyét s tegyenek arról jelentést. Köleséri az üggyel nem sokat törődött. Egész Erdélyre kiterjedő orvosi gyakorlata s hivatala — mint az erdélyi bányák főfel-