Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tokaji-Nagy Tivadar: Tábori kórház 1684—1686
de bizonyára még több áldozatot szedett volna, ha Buonvisi nem gondoskodott volna a tábori kórház felállításáról és fenntartásáról. 14 Mindezen okok összejátszása visszavonulásra kényszerítette a vár vívóit. „Ich bin auch verharret bis auf die letzte Stundt." ,,En az utolsó óráig kitartottam" írja a kamarához írt feliratában P. Cruchten. Egy összetörött hajóroncsra vitette a betegeket és a felszerelést is felrakatta. Isten nevében, hajóslegény nélkül Pest és Budától felfelé utaztak. A felrobbantott aknák által kő és törmelék esett nemegyszer a hajóra. Visegrádnál az öreg hajó egészen eltörött és így kénytelenek voltak átrakodni. Legközelebbi állomásuk Győr volt. Itt a jezsuiták régi iskolájába szállásolták el a betegeket. Sok katona jött Győrbe Vácról is, akiket szintén pártfogásba vettek az irgalmasok, ápolták és ruhával látták el őket. Cruchten nemsokára a további intézkedés és magasabb rendelkezés átvétele miatt Bécsbe ment, de rendtársai még visszamaradtak és az ideiglenes kórháznak berendezett iskolában tovább ápolták a betegeket. Kollonics Lipót püspök, a hadikórházak felügyelője, 1685. január 26-án kimutatást készített az újonnan megszervezett katonai kórházak 1684. évi működéséről. Ehhez mellékelte P. Cruchten irgalmas atya fent vázolt jelentését. 15 1685. január 29-én a császári udvari kamara a felterjesztést áttanulmányozva elismerését fejezte ki Kollonics Lipót fáradozásáért és egyúttal külön kiemelte és megdicsérte P. Cruchten tudósítását. 16 Ezt a kitüntetést megérdemelték az irgalmasok. Az a hat hét, amelyet 1684-ben a budai táborban a kor színvonalához képest elsőrangúan felszerelt kórházban áldozatos betegápolással töltöttek, megalapozta a budai tábori kórház jó hírét. Ezen segélyhely áldásos működése általános elismeréssel találkozott és az áldozatkészséget egy nem célzott dolog is alátámasztotta, ugyanis a budai kórházban ápolt protestáns katonák szinte valamennyien katolizáltak, meghatva a pápai elgondolásból létesült kórház gondossága által, amelynek felgyógyulásukat köszönhették. 17 Az irgalmasrend tagjainak bátor önfeláldozását a sebesült katonák ápolása terén mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tizenkét szerzetest név szerint is ismerünk, akik hivatásuk teljesítése közben életüket áldozták. E tizenkét férfiú a következő: Domokos és Mátyás fráterek. (Ok mindjárt a Bécs városában dúló harcok alatt áldozták életüket.) Továbbá Carpophorus és Ernő betegápolók, Udalrík, Simplicius, Athanáz és Emánuel, sebész felcserek, Mitardus gyógyszerész, azután két orvos: Felicián és Maxentius, akik tanulmányukat az olmützi egyetemen végezték. Végül külön ki kell emelnünk fráter Károlyt, a kitűnő gyógyszerészt, mert ő volt P. Cruchten közvetlen munkatársa, akivel 1684-ben a tábori kórház felállítását megszervezte. Ő a hatodik ütközetben esett el. 18 Az 1903-ban megjelent „Emlékirat" 19 szerint az irgalmasok az 1686-i ostromkor is betegápolóként a budai táborban működtek. Ezen állításnak történeti bizonyítékát más helyen nem tudtam megtalálni, mégis nagyon valószínű, mert adatunk van arra, hogy közvetlenül a visszafoglalás után Pesten kisebb kertes kórházat tartottak fenn. 20 Az itt dolgozó rendtagok minden bizonnyal az 1686-i ostrom idején jöttek Pestre. A szeptember másodiki diadal után megkezdődött az újjáépítés nehéz munkája. A szerzetesrendek visszajöttek Budára és Pestre és a mecsetek mellé telepedtek le. így a budai várban a basa-mecset (Pascha dschamisi) mellé a karmeliták, a győzelmi 14 Meszlényi Antal: i. m. 106. 15 Joseph Maurer: i. m. 176. 16 U. a. 178. 17 Fraknói Vilmos: i. m. 103.; Bubics Zsigmond: Cornaro Frigyes velencei követ jelentései Buda várának 1686-ban történt ostromáról és visszavételéről. Bp. 1891. 347. 18 Cruchten: Triumph-Porten der Liebe Gottes und das Nächsten. Wien. 1695. 2. 19 Emlékirat az Istenes Szent Jánosról nevezett Irgalmasrend magyar tartománya Budapest (budai) rend és kórházának újjáépítése és 1903. szeptember 29-én történt ünnepélyes felavatásának alkalmára. Bp. 1903. 18. 20 Pásztor Mihály: Buda és Pest török uralom után. Bp. 1936. 68.
