Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
5. ábra Kellemetlen meglepetés! Szatír és Hermaphroditosz. Pompei falfestmény A. Moll nyomán. Összefoglalva az eddigieket: Hermaphroditos istenségből előbb prodigiummá, tehát szent jósjellé, majd közönséges kuriozitássá degradálódott. Az ős-zűrzavar szimbólumából pedig érdekes rendellenességgé süllyedt. E változással párhuzamosan tudományos megítélése is módosult: Hippokrates egy nemzési variáció eredményének tekinti s így a világrendbe illeszti a hermafroditát. Aristoteles már temészetellenes (para physin) lénynek tartja, rendellenességnek, a szörnyszülöttek közé valónak. Galénos még kompromisszumra törekszik, ám Paulus Aeginetánál már egyértelműen kezelendő betegségként szerepel. A középkor s kora újkor orvostudományában elsősorban az aristotelési szemlélet érvényesül: a hermafrodita mindenütt szörnyszülöttként szerepel, s megítélését súlyosbítja az érvényes keresztény értékrend is, amely a nemiséggel bárhogy összefüggő dolgokat bűnnek, illetve a bűn eredményének tartja. A 16—17. századra a hermafrodita egyértelműen rendellenes monstrummá, beteg emberré alakul, varázsát elveszíti s az orvosok birtokává válik. S mi mindebből a tanulság? A hermafroditizmus szemléletének története megmutatja nekünk, hogy a rendellenesség nem objektív dolog. Ugyanaz a jelenség az épp aktuális rendtől függően válhat részévé vagy kitaszítottjává a rendnek. A betegségeket nemcsak szervezetünk, hanem viszonyainkban gyökeredző gondolkodásunk is létrehozhatja olykor. Azt a folyamatot szerettem volna dolgozatomban bemutatni, amely a rendből a renden kívülre vezeti dolgainkat. Sok különös jelenség járta s járja meg azt az utat, s lett szentségből betegség, áldásból átok. Gondoljunk csak, a betegségeknél maradva, az epilepsziára, az incubusra, a vakságra vagy az őrületre. A Salmacis-nimfával ölelkező Hermaphroditos csak egy mélybe hullott isteneink közül, s bizonyára nem is utolsó a sorban. LÁSZLÓ A. MAGYAR, D. Ph. research fellow of the Semmelweis Library of the History of Medicine H— 1023 Budapest, Török u. 12.
