Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
foganását lelki okokkal, konkrétan nagy ijedtséggel magyarázza. Ennek az ötletnek azután hosszú utóélete volt, annak ellenére, hogy a néphitben és a babonában gyökeredzik. 54 Igen érdekes passzusok olvashatók A. Paré, „De monstris et prodigiis" c. munkájában 55 . A hermafrodita keletkezésének okaként a túlzott magbőséget és a magvak erejének egyensúlyát nevezi meg. A hermafroditákat négy csoportba osztja: 1. A férfi nemi szerv a csökevényes és a női teljes értékű 2. A női nemi szerv a csökevényes 3. Mindkét nemi szerv teljes értékű, egyidejűleg. 4. Mindkét nemi szerv teljes értékű, váltakozva. (Az elsődleges és másodlagos szervek megkülönböztetéséről ekkor még nincs szó.) Megjegyzi, hogy a törvény előírásai szerint (!) a már egyszer választott nemnél kell maradnia a hermafroditának. (A hermafroditizmus korabeli jogi vonatkozásaihoz lásd P. Zacchias munkáját 56 .) Paré müvének címéből is látható, hogy ő is a teratológián belül tárgyalja a kétneműséget. A kérdés elméleti vizsgálatán kívül a 16. században a kétneműség gyógyítása is szóba került. Hieronymus Fabricius ab Aquapendente (1537—1619) például, sebészeti tankönyvében a hermafroditizmus gyógyításával is foglalkozik 57 . Elsősorban Paulus Aeginetát követve és kommentálva, de személyes tapasztalatokra is támaszkodva ad tanácsot a rendellenesség sebészi kezelésére, megjegyezve, hogy, ha nem okoz kárt vagy bajt, jobb békén hagyni, hiszen a műtét igen fájdalmas. Említésre méltó Fabriciusnak egy adata, amely szerint „a legutóbbi magyar háborúban akadt egy katona, aki külsőre férfiúnak látszott, ám gyermeket szült" 5 *. Nyílván, ez esetben hirsutismusban szenvedő, vagy pszeudohermafrodita nővel, avagy olyasféle transzvesztitával állunk szemben, mint amilyen a mi hírhedt tanyasi gyilkosunk, Pipás Pista volt egykor. A szabályszerű hermafrodita ugyanis, tudomásom szerint nem képes gyermeknemzésre, sőt legtöbb esetben még szexuális tevékenységre sem. 59 A hagyomány megőrizte számtalan adat, amely a hermafroditák szexuális tevékenységére vonatkozik, részben koholmány, részben transzvesztitákról szól, mint a soproni Fuchs Rozina története, akiről csak az esküvő után derült ki, hogy nem Rozina 60 . Gyakran tapasztalni, hogy a hermafroditizmust a homosexualitással, vagy egyéb nemi aberrációval keverik össze s az emberek többsége előtt nem világos a nemtelenség, a nemcsere és a hermafroditizmus közti különbség sem. A hermafroditák gyermekeiről szóló meséknél sokkal hihetőbb például Realdo Colombo (7—1577) anatómiai művének („De re anatomica libri 15") első könyvében (Velence 1559) említett cigány hermafrodita esete, aki mivel nemzésképtelenségét szégyellte, a sebészhez fordult, azzal a kéréssel, hogy operálja őt nővé (ez volt ugyanis a könnyebb). Colombo, sebésztechnikai okokra hivatkozva megtagadta a segítséget. A hermafroditizmus bizonytalan megítéléséről s e megítélésben többféle, tudományos, vallásos és babonás hagyomány keveredéséről tanúskodik Fortunatus Licetus (1577—1657) teratológiai tanulmányának megfelelő része is. 61 Noha ő rögtön fölhívja figyelmünket arra, hogy a hermafroWahl, G. (49. lábj.) 73-tól. Az efféle trauma legelőször szemmel verés eredményeként vagy más megrontás eredményeként volt számon tartva. 55 Pareus, A.: Opera Omnia, De monstris et prodigiis. Paris, 1579. 742 56 Zacchias, P.: Quaestiones medico-legales. Francofurti ad Moenum, 1688, 285—286. 57 Fabricius ab Aquapendente, H.: Opera Chirurgica. Patavii, 1641. 92—93. 58 uo. 92. 59 nemcsak testi, de lelki okokból sem. 60 Rudnay János: Furcsa soproni történet 1644-ből. Fuchs Rozina különös házassága. Mai Magazin, 1985. december, 35. 61 Licetus, F.: De monstris Amsterdam, 1665. 168—171.
