Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

A Περί άρθρων 14. 27—33. az együttműködés kölcsönösségét hangsúlyozza; ennek hiánya, tehát az orvos és a beteg kapcsolatának megszűnése bizonytalansághoz, újabb bajokhoz vezet: Προϊόντος δε του χρόνου οί τετρωμένοι, άτε ούκ όδυνώμενοι ουδέ κωλυόμενοι οΰτε όδοιπορίης οΰτε έδωδής καταμελέουσι- ot τε αΰ ΐητροί, άτε ού δυνάμενοι καλά τα χωρία άποδεικνύναι, ύπαποδιδρασκουσι, και ούκ άχθονται τη άμελείη τών τετρωμένων (Idővel a betegek nem törődnek a dologgal, mert nem éreznek fájdalmat, képesek mozogni és enni; az orvosok pedig elkerülik a betegeket — mivel nem tudják a tagokat szépen helyreilleszteni — s így nem bántja őket a betegek nemtörődömsége.) Az Αφορισμοί 1. 5. 1—2. viszont arra mutat rá, hogy sokszor épp azért nem tudja a beteg mit tegyen, mert magára marad: Έν τησι λεπτησι διαίτησιν άμαρτάνουσιν οί νοσέοντες, διό μάλλον βλάπτονται·. . . (a ritka kezelések között a betegek hibákat követnek el, s így azok csak még jobban ártanak...) A kapcsolatteremtés, ill. az együttműködés feltételeit az orvosnak kell biztosítania, hiszen ő van az ehhez szükséges tudás birtokában — ezt fogalmazza meg az Άφοριφμοί 1.1., melynek első szavai szállóigévé váltak, de most a mi szempontunkból éppen a következő, kevésbé ismert gondolatok fontosak: *0 βίος βραχύς, ή δέ τέχνη μακρή, ό δέ καιρός οξύς, ή δέ πείρα σφαλερή, ή δέ κρίσις χαλεπή, δει δέ ού μόνον έωυτόν παρέχειν τα δέοντα ποιέοντα, άλλα και τον νοσέοντα και τούς παρεόντος και τό έξωθεν. (Az élet rövid, a tudomány hatalmas; az alkalom elillan, a tudás csalóka, a döntés nehéz. Nemcsak az orvosnak kell megtennie a kötelességét, hanem a betegnek és környezetének is, valamint a külső körülményeknek is alkalmasaknak kell lenniük.) Több idézet tovább is viszi ezt a gondolatot. Ezek szerint a kötelességtudat önmagában kevés lehet: emberséggel és együttérzéssel kell párorulnia ahhoz, hogy a kölcsönösség legfontosabb feltételét, a bizalmat megteremtse. Mindezek aztán az orvos tartós tekintélyét is megalapozzák; ehhez reális és helyes értékrendre, ill. életszemléletre is szüksége van, ezek nélkül — s ebből indul ki a Παραγγελίαι 6. 1—4. — tudása sem hozhatja meg a kellő eredményt: Παρακελεύομαι δέ μή λίην άπανθ-ρωπίνη έσάγειν, άλλ' άποβλέπειν έ'ς τε περιουσίην και ούσίην. ότέ δέ προίκα, αναφερών μνήμην εύχαριστίης προτέρην ή παρεοΰσαν εύδοκίην. (Légy emberséges: mérlegeld alaposan a beteg anyagi és vagyoni helyzetét. .. .Néha végezd ingyen a dolgod: gondolj egy korábbi szívességre vagy a tekintélyedre.) Hiszen ( Παραγγελίοι 6. 6—7.): . . .ην γαρ παρη φιλανΟρωπίη πάρεστι και φιλοτεχνίη. (Az emberség a szakma szeretetét is jelenti.) 2.7 Ebben az összefüggésben is ki kell emelni a magas szintű, racionális gondolkodáson alapuló tudás jelentőségét, hiszen a szövegek egybehangzó tanúsága szerint a fenti gondolatoknak is ez ad etikai tartalmat és hitelt, s ez a bizalom alapja is. ( Προγνωστικόν 1. 1—8.): Τον ΐητρόν δοκεΐ μοι άριστον είναι πρόνοιαν έπιτηδεύειν προγινώσκων γαρ και προλέγων παρά τοισι νοσέουσι τα τε παρεόντα και τα προγεγονότα και τα μέλλοντα έσεσθαι. . . . ώστε τολμαν έπιτρέπειν τούς ανθρώπους σφας αυτούς τω ιητρω.