Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

(Azt mondom, hogy annak, aki az emberi szervezetről helyes ismereteket akar szerezni, először az ember természetét kell általában ismernie és megértenie.)

31 Ha önmagában nézzük ezt a mondatot, akkor az ,, άνθρωπου " az embert jelenti általában; a szövegkörnyezet és különösen több más mű

32 hasonló szemlélete alapján viszont arra következtethetünk, hogy itt az egyes ember — a beteg — alapos ismeretének igényéről is szó van.

33 Erre utal Plinius is (Nat. hist. 29. 2.): ,,

Hippocrates, cumfuisset mos liberatos morbis scribere in templo dei (sc. Asclepii) qui auxiliatum esset, ut postea similitudo proficeret, exscripsisse ea traditus atque, ut Varró apud nos credit, templo cremato instituisse hanc, quae clinice vacatur." (A gyógyultak szokás szerint [Aszklépiosz] isten templomában felírták, mi segített rajtuk, hogy ezt később hasonló esetekben fel lehessen használni. Hippokratész állítólag kiírta ezeket, sőt Varró szerint, miután leégett a templom, és létrehozta az ún. „klinikai" gyógymódot.)

34 Ez az idézet a leírtak megtörténtétől függetlenül is jellemző: a tudomány ismerete az általánosítás képességét követeli meg, a gyógyítás sikere pedig a beteg minél jobb ismeretét. A Hippokratésznek tulajdonított művek legjobbjainak épp az is egyik lényeges — sőt talán leglényegesebb — közös vonása, hogy a betegség nem általában, hanem konkrét megjelenésében áll a középpontban, és a konkrétumok összegzésének, áttekintésének feltétele a tapasztalat, eszköze pedig a racionális gondolkodás.

35 A méreteket és a módot ebben is az elemzett szövegek egyik kulcsfogalma, a φύσις szabja meg ( Αφορισμοί 2.4.):

36 Ού πλησμονή, ού λιμός, ούδ' άλλο ουδέν αγαθόν, ο τι άν μάλλον της φύσιος f

r (Sem a túlzás, sem a sietség, sem más nem jó, ha a természet által megkívánt mértéket túllépi.) 2.5. Éppen így és ezen az alapon kell tudni meghatározni azt is — tanítják a szövegek —, hogy a beteg vagy a betegség kezelhető, ill. gyógyítható-e. Ebben a tekintetben még az aforizmák könyvei is — amelyek pedig csak közvetve tükrözik az ún. hippokratészi tanokat — beteg- és nem beEz a gondolat később Cicerónál is megjelenik (De oratore, 2. 44. 186.): ,,

Medico diligenti, priusquam conetur aegro adhibere medicinám, non solum morbus eius, cui mederi volet, sed etiam consuetudo valentis et natura corporis cognoscenda est. Ilyenek pl. a Περί φύσιος άνθρωπου, Περί διαίτης οξέων; a Περί άγμών és a Περί άρθρων. W. Muri nyolc szempont szerint elemzi a CH írásai alapján az orvos és a beteg kapcsolatát; az egyik ilyen szempont az Indivindualität (Artzt und Patient bei Hippokrates, p. 83.): ,,Individualität ist eine wesentliche Kategorie hippokratischen Denkens. "... (p. 88.) „Am vollkommensten zeigt die Schrift von der alten Heilkunde, wie der Artzt sich nach der individuellen Konstitution orientiert." Erre a szöveghelyre Grensemann is hivatkozik (Knidische Medizin, Teil I. p. 4.). Magát a történetet Sprengel is említi, de a következő hivatkozásokkal (Apologie des Hippokrates, p. 11.): Sztrabón 9. 437. és 6. 284.; Cicero (De divinatione) 1, 43.; Pauszaniasz 1. 34. és 2. 27. Hornyánszky a Περί διαίτης οξέων elejével kapcsolatban hangsúlyozza (i. m. p. 172): ,,5 a hippokratikus szerző, aki dicséri vetélytársaiban, hogy az egyben a sokfélét észre tudták venni, meglátja nagy tévedésöket is, midőn a sokfélének keresésében az egységet vesztették szem elől. ' ' Celsus később épp azt emeli ki, hogy Hippokratész teremtette meg az öncélú filozofálástól mentes orvoslás alapjait (De medicina, praef. 8. 1—4.): ,,

Hippocrates Cous, primus ex omnibus memoria dignus, a studio sapientiae disciplinam hanc separavit, vir et arte et facundia insignis." Az idézet Haesernél is szerepel (i. m. p. 208.), és Levine is hivatkozik rá (i. m. p. 48.). Ugyanakkor a filozofikus szemléletmód mégis jellemző a CH-ra, cf. Mansfeld (Theoretical and Empirical Altitudes... p. 380.) ".. .the early Cnidian doctors were not influenced by specific philosophical doctrines but, rather, by the general outlook and the method of the philosophers."