Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Szenti Tibor: Paráznák

Feudalizmus kori pőréinkben a következő példákat találtuk az engedelmességre. Ide sorolható a legtöbb és az előzőekben már bemutatott erőszaktétel is, amikor a nő az erősebb és agresszívabb férfi indulatának, fenyegetésének és testi erejének engedelmeskedni volt kénytelen. A 39/1819. pörben a tanúskodó Mészáros Anna azt panaszolta, hogy a férje a korcsmárosnéval paráználkodott, és a ,,.. .Tanút pedig föl sem vette..." (A kifejezés, amely ebben a korban még gyakori, ma a lovak hágatásánál közismert: egyes kancák nem tűrik a fedező mén közeledését.) Ebben a pörben a feleség vágyódott volna férje közeledésére, de el kellett viselnie, hogy a férfi más asszonyát szerette. A 288/1828. pörben a férj veréssel bírta a feleségét az engedelmességre: ,,... mint, hogy a 'feleségem hibás, 'sprédálóss tehát meg ütögettem." A 294/1842. pörben a férj erőszakosan élte a leányt, akinek közösüléskor még a száját is befogta, hogy ne kiálthasson, valamint,,.. .őtet mindég a' háznak reá gyújtásával fenyegette ha vétkes tettét valakinek felfedezendi..." A 404/1756. pörben az egyik legkülönösebb példát találjuk. A férj engedelmességre szorította feleségét, hogy a barátjával közösüljön, majd a férjével kellett sodomáskodnia. Erről így vallott: ,,.. .volt két izben természet ellen való kőzöm vele... azt mondván az Uram hogy ha Pap Mihálynak engedtél, miért nem engedel nékem? én osztón ugy engedtem, mert kinozniis akart." A 405/1819. pörben a férj agressziója az asszonyt engedelmességre késztette. A vallatáskor így panaszkodott: ,,.. .éktelen és égre kiáltó káromkodásai között kurvázott, kegyetlenül vert, kínzott. .. a ' Késit kézibe tartván, az engemet ki végezni 's meg ölni való el tökéilett szándekát rettentésemre ki fakasztotta." 406/1838. pörben az engedelmesség szintén ,,idomítással" volt kikényszeríthető. Az egyik tanú azt beszélte az asszonyról, ,,.. .hogy Férje ötet minden helyes ok nélkül szidta, és még veréssel is fenyegette." A 406/1838.. pörben a férj feleségének állandó engedelmességét szüntelen ijesztgetéssel préselte ki: ,,Lovas János a ' Feleségével durván bánt, áztat üldözte, és a ' kését magánál kiköszörülve hordozván Feleségét azzal ijesztette." ÖSSZEGZÉSÜL elmondhatjuk, hogy az emberi agressziót veleszületett belső gátlás nem fékezi. A társadalom viselkedése hozza létre^ amelyet az egyén vagy a csoport eltanul. A nőért való harcban már jóval több az ösztönös viselkedési elem. Valamennyi agressziós cselekedetet bosszú, akaratrákényszerítés, uralkodási hajlam, szadisztikus örömszerzés és sok más lélektani tényező motiválja. Ezzel az agressziót elszenvedő igazsága sérül meg, és új norma születik, amely a legyőzött érdekét a győztes érdeke, igazsága alá rendeli. A vesztes az agresszióban elszenvedett testi-lelki kényszer hatására engedelmeskedik. Ez a helyzet egyértelműen jelzi, hogy az agresszió nem egyedülálló jelenség. Kiegészítő párja az engedelmesség. Az agresszió igazán csak ott érvényesülhet, ahol van engedelmes egyén, vagy csoport, különben az összeütközés mindkét csoport pusztulásával, a faj fennmaradásának veszélyeztetésével járna. A létet alapvetően és eredendően veszélyeztető magatartás éppen ezért nem lehet veleszületett ösztön. TIBOR SZENTI hospital-hygienist Municipial Hospital H-6801 Hódmezővásárhely Imre J. u. 2. Pf. 11.