Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
TANULMÁNYOK - Gurevics, S. A.: A jóga óindiai rendszerének pszichoterápiái aspektusai (orosz nyelven)
C. A. Fypeeun: ncuxomepaneemmecKue acnexmbi. 55 Összefoglalás Az orvostudományban különösen fontos tanulmányozni a múltat, a szerző véleménye szerint, hogy megértsük az állandó harcot az emberek egészségéért a jelenben és a jövőben. Az orvostudomány egyre nagyobb figyelmet fordít a medicina ezeréves tradicionális módszereire. India 14 államában pl. összeállítottak egy kísérleti programot e kutatások — az orvostudomány hagyományai — alapján Erre a kormány 600 millió rúpiát irányzott elő. E programban részt vesz a Jóga Oktatás Központi Főiskolája is. Rangoonban van egy speciális főiskolája a népi orvoslásnak, és Hanoiban is foglalkoznak a pszichoterápia hagyományos módszereivel. A népi gyógyászatban számos pszichoterápiái módszert is használtak. A népi gyógyászat és a pszichoterápia rokonok. A tradicionális indotibeti gyógyászatban a pszichoterápia kérdései elsősorban a jóga értelmezésével függnek össze. A jóga elmélete és gyakorlata ezelőtt orvosi módszernek számított. Sokan ma is úgy tekintenek a jógára, mint a pszichoterápia egy speciális fajtájára, amelynek célja a pszichikum eredeti állapotának a helyreállítása. A szerző ezek után rátér a jóga történetére. Kialakulására, hogy milyen tudományokat-tanokat foglal magában. A jóga a kiváltságos brahminok tudománya volt. A tanulmánya különböző jógatanokat és ezeknek pszichoterapikus hatásait ismerteti szovjet szerzők 70-es években megjelent cikkei alapján. SZ. A. GUREVICS, D. M. CCCP-197022 Leningrad Kirovszkij pr. 65. kv. 37, ЛИТЕРАТУРА 1. Аров, Б., Творил и практика поги. — Рига, 1939. 2. Базарон, 3. Г., О Физиологических системах традиционнои индотибетскои медицинБ1. — В кн.: Итоги и перспективм исследованип по истории медицинм, т. 2. — Ташкент, 1980. 3. Белнев, Г. С, Копвшова, И. А., ОПБЈТ примененин „ввгсшеи ступени" аутогеннои тренировки. — В кн.: Вопроси психотерапии, ВБШ. 3. — М., 1973. 4. Бродов, В. В., Сухаребскии Л. М. Учение индииских иогов о здоровве человека в свете современноИ науки. —- В кн.: Философские вопросш медицини. — М., 1962. 5. Дандарон, Б. Д., Содержание мантрв1 Ом-Ма-Ни-Пад-Мз-Хум. — В кн.: Трудм по востоковеденшо. УченБхе записки Тартуского Государственного университета. — Тарту, 1973, ВБШ 313, т. 2. 6. Кондратов, А. М., Иога и психическал саморегулнцин. — В кн.: Психическал саморегуллцил, ВБШ. 2. — Алма-Ата, 1974. 7. Коронкаи, Б., Шипош, К., К характеристике Зен-буддииских упражнении в исихотерапевтическом аспекте. — В кн.: Психическал саморегуллцил, вмп. 1. — Алма-Ата, 1973. 8. Налимов, В. В., Веролтностнач моделћ лзика. —М., 1979. 9. Панов, А. Г, Беллев, Г. С, Лобзин, В. С, КОПБШОВЗ, И. А., Теорил и практика аутогенноп тренировки. — Л., 1980. 10. Радхокришнан, С, Индипскал философил. — М., 1957, т. 2. 11. Рамачарака, Наука о дихании индипских погов. — С.-Петербург, 1914. 12. Роллан, Р., ОПБ1Т исследованил мистики и духовнои жизни современнои Индии. — Собр. соч., т. XX. — Л., 1936. 13. Смирнов, Б. Л : , Сказание о Бхишме. Побоише палицами. — Ашхабад, 1983. 14. Тхакер, А. Б., Иога. — Журнал ,,Индил", 1973. № 1. 15. Лзловецкии, В. С, Применение активного самовнушенил (АС) и гимнастики иогов в группе „ЗдоровБл". — В кн.: Психическал саморегуллцил. — Алма-Ата, 1973, ВБШ. 1. 16. ОеЈсктап, А. Ј., Ехрептеп1а1 МешЧаиоп. 1п: Сћ1. Т. Тагт., Акегеа 1 8Ш1ез ој Сопшоите&$. А Воок оГ Кеашп§8. №\У Уогк, 1963. 17. КопсЈо, А., Могках БМпкеиИ/Ши апЛ Шх Ткегару. Лке1. 18. Киуа1ауапапс1а, 8., Утекаг, 5., Уо§1с Ткегару. 118 Ва81с Рппс1р1е8 апс! МетоЉ. Е)е1ћт, 1963. 19. Мига^е, 8., Јоћпвоп, Р., №1кап, Мопш апд \Уе81егп Ркусћот-ћегару. АгсИ. Сеп. Рзускш!. 1974., 31, 1, 121-128. 20. 8ћ1Уапапс1а, 8., Тке 8с1епсе ој' Ргапауата. ШбћЈкебћ, 1949. 21. УасМа, N. 8., А Тћегару Вааес! ироп 8оте Сопсер18 Ргеуа1еп1ш 1пша. 1псИап Ј. РзусМаГгу 1969, 11.
