Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

TANULMÁNYOK - Józsa László: A tenotómia ókori és középkori írásos és rajzos emlékei

14. ábra. A tereskei rom. kat. templom freskójának 15. ábra. A viifaivai freskó képe, 14. sz. rajza, 14—15. sz. 16 ábra. A zsegrai templom falképének vázlata, 14. sz. második fele a sértett elpusztítása volt. A saroktáji—térdhajlati tenotómia technikája — úgy látszik — általánosan ismert leheteti, a három évszázad festői, illusztrátorai is helyesen ábrázolták. Az egyetlen kivétel a Magyar Anjou Legendárium illusztrátora, aki a magyar történelmet, a László-legendát ismerhette ugyan, de a tenotómiát, annak technikáját, következményeit nem. Csak így magyarázható, hogy míg a másik 18 képen a kun álló helyzetében, megfeszülő ínon, anatómiailag megfelelő helyen történik a tenotómia, a Magyar Anjou Legendárium képén (5. ábra) fekvő helyzetben, felemelt lábakon (amelyek a bárdcsapás elől a földre csapódnak, tehát a bárd legfeljebb bőrsérülést okoz), a tibia elülső élén, a középső harmadban történik a kun megsértése. A kép láttán nem beszélhetünk tenotómiáról, mert hisz a bárd olyan helyen sértette a lábszá-