Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Jaroniewski, Waclaw: A kígyó mint a gyógyszerészet és az orvoslás szimbóluma

rögországban már az ősi időkben ismert volt. A delphoi Apollón-jóshely közeiében volt jóshelye. Rómában a Jupiter-templomban a Capitoliumon nagy elővigyázattal őrizték a Sybilla 3 könyvét, és innen kértek tanácsot minden fontos országos vállalkozás előtt. I. e. 291-ben a nagy járvány idején a capitoliumi jóshely kijelentette, hogy Aszklépiosznak, az orvosok istenének megjelenése megvédi Rómát a katasztrófától. Küldöttek mentek ezért Delphoiba, a megmentő isten templomába. A mítosz szerint Aszklépiosz szívélyesen meghallgatta a rómaiak kérését és védelmébe vette őket. Amikor a küldöttek már visszatértek, az isten szent kígyóvá változott. A fején aranykoronával kisiklott templomából, és a városon át a kikötőbe ment. Ott a vízen átúszva fölment a római hajó fedélzetére. A rómaiak felismerték benne az istent, s áldozatot mutattak be neki, majd hazaindultak. Amikor behajóztak a Tiberisbe, az egyik ottani szigetet Aszklépiosz lakhelyül kiválasztotta magának és visszaváltozva emberi alakot öltött, majd áldást osztott a városnak a kígyós bottal. A monda szerint a járvány hamarosan megszűnt és a hálás rómaiak templomot építettek Aesculapiusnak és megfelelően tisztelték őt. Az Aesculapius-kultusz Rómában az ókori idők végéig létezett.

12 A rómaiak bevezették a Herrnész-kultuszt is. Hermészt Mercurius néven ismerték. A római korból is fennmaradtak adatok a kígyókultuszról. A híres enciklopédista az, id. Plinius — aki 79-ben a Pompeit eltemető emlékezetes Vezúv-kitöréskor halt meg — könyvében (História naturalis; több fantasztikus hírt adott a kígyóról.

13 Sokféle olyan orvosság elkészítését írja le, melynek alapanyaga kígyóból való. Az ókori időben elkészült az a gyógyösszetétel, mely később a thériacum nevet kapta. Ősmintája a mithridatumnak. amely állítólag mérgezés ellen jó gyógyszer. Ennek leírója VI. Mithridatész, Pontosz királya (i. e. 132—63) volt. Az összetételt többen próbálták utánozni. Száz évvel később Andromachus, Néró főorvosa 89-re bővítette az összetétel alkotóelemeinek számát, hozzátette többek között az ópiumot és a mérges kígyó szárított porát. A görög thérion (állat) szó alapján nevezték ezt az anyagot tériáknak.'

4 Európában még a XIX. században is használták. A medicina és a gyógyszerészet csak a középkorban különült el határozottan. Észrevehető ez az arab országokban is a VIII—IX. század körül. Az első dokumentum, amely előírást tartalmaz e két tudományág külön való gyakorlására, a Statuta sive Leges Municipales Arelatis volt, amelyet 1170 körül a dél-francia Arles város vezetői adtak ki.

15 A határozott szétválasztást, és a gyógyszerészetet mint önmagában is külön tudományt H. Frigyesnek az a rendelete határozta meg (1231), amely a szicíliai királyságban volt érvényben. Ezt a rendeletet lehet a gyógyszerészet első szabályzatának tartani. A középkorban nem használták szívesen a pogány kígyó- Hygieia ke yhe, a gyogysze. r reszet szimbóluma szimbólumot, ezért az orvoslás es a gyógyszereszet vedoszentjeül Kozmát és Damjánt választották. Függetlenül ettől, a kígyó a mai napig is megtalálható a medicina emblémájában, a gyógyszerészet pedig szimbólumának a kígyós Hügeia-kelyhet választotta. 12 Markowska, W.: op. cit. s. 382 i 398. 13 Jaroniewski, W.: Weie morskie. PWN Krakkó. Varsó, 1975. 3. 14 Roeske, W.: Teriak, lek dwudziestu wieków. Wszechswiaí nr. 10, r. 1965, 245. a Rembielinski, R. - Kuznicka, B.: História farmacji. PZWL, Varsó, 1972. 176.