Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szögi László: A nők egyetemi tanulmányainak kezdete a budapesti Orvostudományi Karon, 1896-1926
A nők teljes egyetemi egyenjogúsítására csak az 1918-as forradalom győzelme után került sor. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1918. december 7-én megjelent rendeletével valamennyi felvételi korlátozást megszüntette, és minden világi pályát megnyitott a nők előtt. A felvételi korlátozások megszüntetése tovább növelte a nőhallgatók számát, de arányuk a háborúból visszatért férfi medikusok számának óriási növekedésével csökkent. Az 1918/19-es tanév második félévében az orvosi karon 769 nő tanult, vagyis 212 fővel több, mint egy évvel korábban, arányuk ennek ellenére ekkor már csak 11,78% volt. A budapesti orvosi karra e tanévben rendkívüli hallgatóként már orosz nemzetiségű hallgatónő is bekerült. A NŐK FELVÉTELÉNEK TELJES KORLÁTOZÁSA • •' 19 19 ŐSZÉN Az első magyar szocialista forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság leverése után teljesen más politikai légkörben kezdődött rneg az 1919/20-as egyetemi tanév. Az egyetemen és így az orvosi karon is azok a tanárok lettek a hangadók, akik konzervatív nézeteikről voltak ismertek, s akik korábban sem örültek a női emancipáció egyetemi térnyerésének. Az orvosi kar testülete már 1919. augusztus 26-i ülésén foglalkozott a hatalmasra duzzadt hallgatói létszám kérdésével, és magáévá tette a Hoór Károly, Bársony János, Bókay Árpád, Liebermann Leó és még néhány professzor által képviselt álláspontot, a numerus clausus bevezetését. Nem kívánunk e felvételi korlátozó intézkedés minden részletével foglalkozni, csupán azokat az elemeit említjük meg, amelyek a nők egyetemi felvételét érintik. A javaslat előterjesztői abból indultak ki, hogy a háborús években a férfi hallgatókat ért hátrányokat most a nők felvételének korlátozásával lehet kiegyenlíteni. E teljesen hibás kiindulópont mellett azt hangoztatták, hogy ,,a nők on>osi pályára való bocsátása... általános csalódást eredményezett. Egy részük testileg, némelyik morálisan is tönkrement". A bizottság végső javaslatában még tovább is ment, amikor kimondta: ,,újabb nőhallgató az Orvosi Karra egyáltalában ne vétessék fel, azontúl pedig csupán azok, akik a 22 éves kort már betöltötték". A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, amelyik egyébként is az általános numerus clausus törvény előkészítésén dolgozott, az orvosi kar fenti határozatát tudomásul vette, majd abba is beleegyezett, hogy a kar a nők felvételének korlátozását az 1920/21-es tanévre is kiterjesztette. A kar ezt a felvételi gyakorlatát később felsőbb jóváhagyás nélkül is egészen 1926-ig fenntartotta. A magyarországi konszolidáció előrehaladtával a kormányzat az 1920-as évek elején viszonylag jelentős erőket ford'tott a felsőoktatás fejlesztésére. Kiépült a még 1914-ben alapított debreceni tudományegyetem és létrejött Szegeden és Pécsett két új tudományegyetem, így a kisebb területű Magyarországon már négy egyetemen lehetett orvosi tanulmányokat folytatni. A három vidéki tudományegyetem orvosi fakultásai mindenütt felvették a nőhallgatókat, így 1922 után a budapesti orvosi kar gyakorlata egyre tarthatatlanabbá vált. 1923 tavaszán a Feministák Egyesülete fordult a miniszterhez azzal a kéréssel, hogy orvosolja ezt az igazságtalan helyzetet. Beadványukban helyesen állapították meg, hogy ,,az orvosi gyakorlat egyes ágaiban, így a nőgyógyászaiban és a gyermekgyógyászatban a nők munkája nélkülözhetetlen, s így visszautasításuk nemcsak a jog és méltányosság szempontjából súlyos sérelem, de gyakorlati szempontból is káros ' '. Csaknem ezzel egyidőben kérte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége is a minisztert a nőhallgatók felvételét korlátozó intézkedések megszüntetésére. A budapesti orvosi karon ezeket az előterjesztéseket mindig Hoór Károly egyetemi tanár véleményezte, és igen konzervatív álláspontja sokáig többségi vélemény maradt, bár a kar tanárai között ebben az időben is voltak olyanok, akik egyetértettek a nők felvételével. A konzervatív többség egyébként azt is sérelmezte, hogy az újonnan alakult szegedi, de különösen a pécsi egyetemre nagyobb számban vettek fel nő hallgatókat, anélkül, hogy felvételi politikájukat a budapesti orvosi karral egyeztették volna. A
