Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szögi László: A nők egyetemi tanulmányainak kezdete a budapesti Orvostudományi Karon, 1896-1926
A NŐK EGYETEMI TANULMÁNYAINAK KÉRDÉSE A BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI KARON 1896-1926 XIX. század közepétől kezdődően előbb az Egyesült Államokban, majd Európa legtöbb országában is megnyíltak az egyetemek kapui a tanulni vágyó nők előtt. Az 1890-es évek elején már csak kevés európai országban tagadták meg a felvételre jelentkező nők kérését. A legkonzervatívabbnak a cári Oroszország és Németország mellett éppen Ausztria—Magyarország mutatkozott. A magyar polgári átalakulás történetében oly fontos 1867-es kiegyezés után a magyar sajtóban egyre több olyan cikk jelent meg, amely követelte az egyetemek megnyitását a nők számára, az első fázisban azokon a fakultásokon, amelyek a nők alkatának, személyiségének leginkább megfelelő pályákra képezték hallgatóikat. E pályák közül első helyen az orvosi, a gyógyszerészi és tanári hivatások állottak. Az első világháború előtt Magyarországon mindössze két tudományegyetem működött. A legrégibb, az 1635-ben alapított, ekkor már budapesti székhelyű egyetemen 1769 óta működött orvosi fakultás. Sokkal fiatalabb volt az erdélyi Kolozsváron 1872-ben alapított egyetem, de a városban 1775-től már folyt orvos-sebészi oktatás. A budapesti orvoskarra nőket nem vettek fel, csupán egy rövid tanfolyamra jelentkezhettek azok, akik szülésznők kívántak lenni. A magyarországi publicisztikában az 1870-es, 1880-as években egyre többen követelték az orvosi pálya megnyitását a nők előtt. Ezt, a liberalizmus elveivel összhangban levő követelést a két magyar egyetem orvosi karának tanári testülete is magáévá tette, és nem ellenezte volna az orvosi fakultások már korábbi megnyitását a nők előtt. A legelső magyar orvosnő, Hugonnai Vilma Svájcban szerzett orvosi oklevelének nosztrifikálása kapcsán derül ki — e kérdéssel jelen dolgozatunkban részletesebben nem foglalkozunk —, hogy elsősorban a kormányzat, a kultuszminiszter, Trefort Ágoston tagadó álláspontja volt a fő akadálya a nők egyetemi tanulmányainak az 1880-as években. AZ ELSŐ NŐI HALLGATÓK AZ ORVOSI KARON 1 896- 1 9 1 4 A magyarországi társadalomfejlődés az 1890-es évek közepén jutott el a nők egyetemi tanulmányai kérdésének megoldásáig. Az új kultuszminiszter 1894-ben kérte fel a budapesti orvosi kar tanárait hivatalos nyilatkozatra a nők egyetemi képzésének kérdéséről. Az 1895. április 2-i kari ülésen a professzorok egyhangúlag az orvosi és gyógyszerészi pályák megnyitását javasolták, de egyelőre úgy, hogy minden jelentkezőt egyenként vizsgálnak meg, és a felvételre engedélyt esetenként mindig a miniszter ad a tanári testület javaslata alapján. 1895. december végén e szellemben jelent meg az a rendelet, amely az orvosi, gyógyszerészi és bölcsészeti karokat megnyitotta Magyarországon a nők előtt, korábban, mint a birodalom másik részében, Ausztriában. A századfordulóig a budapesti orvosi karra évenként mindössze 3—7 nő iratkozott be. 1903-ban emelkedik 40 fölé a nőhallgatók száma a karon. Még az 1895—96-os tanévben nosztrifikálta a budapesti orvosi kar Hugonnai Vilma zürichi oklevelét, így 1897. május 14-én végre hazájában is orvosdoktorrá avatták az első magyar orvosnőt. SZÖGI LÁSZLÓ
