Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

TANULMÁNYOK - Józsa László: A tenotómia ókori és középkori írásos és rajzos emlékei

századi magyar krónika kompozícióban (27): „A szent herceg azonban hosszú ideig birkózott a kunnal, s miután a lény a kun inát elvágta, megölte". Krónikáink leírása meglehetősen egyöntetű, ill. csak annyi a különbség, hogy vagy maga Szent László, vagy a megmentett lány vágja el a kun inait. Az ínátmetszés pontos folklorisztikai párhuzama egy távoli rokon népnek, a nyenyeceknek egyik női énekében bukkan tél, ahol a lány ugyanúgy segíti megmentőjét, mint a László-legendában, ti. hogy elvágja a rabló tunguz térde inát. Démény (28) szerint a kerlési kaland íenotómiamotívumának nincs megfelelője vagy párhuzama az európai folklórban. A birkózás és ínátmetszés együttesen a Szent László-legenda mellett csak a már említett nyenyec énekben fordul elő (Lehtisalo 18). Muszka József (29) a múlt század végén fedezte fel, hogy a Szent László-legenda gyakran szerepel Székelyföldön, falképeken. Később kiderült, hogy nemcsak az ország keleti részében, Erdélyben, hanem a Felvidéken, Görnörben és Szepességben, valamint az Alföldön (Ócsa) is előfordul a legenda ábrázolása. A falképek keletkezésével, művészi értékeivel, a cselekmény néprajzi párhuzamaival, a motívumok eredetével és szemiotikai jelentésével sokan foglalkoztak (Dávid [30], László, [31, 32], Demény [28], Gróh [33], Radocsay [34], Huszka [29], Varg-yas [35] stb.)

3 nincs azonban tudomásom arról, hogy a freskókon ábrázolt tenotómiát orvostörténeti szempontból elemezték volna. Demény (28) szerint a László-legendának 29 falképábrázolása maradt fenn a 20. századig, és noha az utóbbi években ezekből több elpusztult, de képekben, leírásokban ezeket is ismerjük. Lukács (36) 27 olyan falképről tud, amelyek a századfordulón megvoltak, s ezek közül 4 olyat sorol fel, amelyeket nem ismerünk, mert közben elpusztultak úgy, hogy sem fénykép, sem rajz nem maradt róluk. Magamnak 15 falképről sikerült fény képmásolatot, rajzot szerezni vagy személyesen megnézni, vázlatot készíteni (1. a függeléket). Ehhez hozzáveszem a Thuróczi Krónika 1486-os és 1488-as kiadásainak (2., 3. ábra), a bécsi egyetem magyar diákjai anyakönyvében levő A iniciálé (37) képét (4. ábra), valamint a Magyar Anjou Legendáriumnak (38) a megfelelő képeit (5. ábra), s ezek alapján próbálom elemezni a László-legendában szereplő tenotómiát. 4. ábra. A tenotómia ábrázolása a Bécsi Magyar Diákok 1414. évi Anyakönyvének A iniciáléjában 5j, ábra. A Szent László-legenda ínátmetszésének téves megjelenítése a Magyar Anjou Legendáriumban