Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Sasvári László: A magyarországi betegápoló irgalmas rend működése (1867—1918)

közjó, a társadalom érdekében emberbaráti tevékenységet folytatnak. (Bizonyos összegű segélyt ezentúl minden évben kaptak, még az első világháború éveiben is!) A beiskolázási kívánalmaknak nem tudtak mindig eleget tenni. 1903-ban a provinciális levelet küldött a rendi kormányzó tanácsosoknak, javasolják, hogy a három jelentkező közül ki legyen az, aki gyógyszerészi egyetemi tanulmányokra mehet. Egyet lehet csak küldeni, mivel nagy hiány mutatkozott gyógyszertári segédszemélyzetben, de általában mondhatni rendtagokban.

10 Az 1913—14-es tanévben teológiára jelentkezett 2 fő, gyógyszerészeire 4 fő, azonban ez utóbbira csak ketten mehettek. Orvosi tanulmányokra nem jelentkezett senki.

11 Az orvosi végzettségűekkel nagyon sok nehézség adódott. 1878-ban a káptalani ülés úgy határozott, hogy ha valaki kilép, annak az oklevelét tegyék be a rendház levéltárába, és kilátásba helyezték: ha az orvosi végzettségűek körében tovább folytatódnak a kilépések, rendtagokat a továbbiakban orvosi tanulmányokra nem küldenek.

12 1884-ben egy kilépett, volt irgalmas rendi orvos a pozsonyi törvényszékhez beadott keresettel kérte oklevele kiadását. Az ügy nagy port vert fel, a hírek eljutottak a hercegprímásig. Simor János esztergomi érsek ekkor levelet intézett a tartományfőnökhöz, melyben hangoztatta, ne engedjék egyetemre a rendtagokat. Legyenek azok csak betegápolók. Alkalmazzanak világi orvosokat és gyógyszerészeket.

13 Ez a kérdés az Esztergommal folytatott levelezésben többszörösen visszatért. A rend vezetői már korábban is megfogalmazták idevonatkozó véleményüket. Ürghe Imre budai perjel (később provinciális) 1850-ben már kifejtette, hogy különösen gyógyszerészekre nagy szüksége van a rendnek. Egy világi gyógyszerész alkalmazása négyszer annyiba kerül, mint egy rendtag munkáltatása. Sok kórház fenntartását pedig a gyógyszertárak jövedelméből fedezik.

14 Ez a vélemény a továbbiakban sem változott a tartomány főnökök részéről, s ez a magyarázata a gyógyszertári beosztottak viszonylag magas számának a rendtagok körében. Ez érezhető volt a rendi vezetésben is, elég ha annyit mondunk, hogy a vizsgált időszak tartományfőnökei is mind gyógyszerészek voltak. A magyar rendtartomány főnöke 1859 és 1871 között Gelentsér Privát volt, egyben budai perjel. Utóda Ürghe Imre, kiről az előbbiekben már szó volt. Nevét 1873-ban változtatta belügyminiszteri és prímási engedéllyel Ferencfire. Nehéz időkben állott mindkettő a rendtartomány élén. 1882-től Fűzy Szaniszló a tartományfőnök. Hivatalának átvételekor a rendben igen nagy lazaság uralkodott. Erélyes fellépéséért sok kellemetlenségben, sőt még rágalmazásban is volt része. Célkitűzése szerint egységes irányt kívánt elérni. Ehhez tartozott: a vallásosság ápolása, a szerzeteshez illő magaviselet, a kiszabott hivatalos teendők pontos teljesítése. Fűzy hivatalba lépése előtt előfordult a rend vagyonának a hűtlen kezelése is. (Mivel elődje betegeskedett, ezt kihasználva egyesek 11 év alatt semmilyer számadást nem adtak be.) Igen sok volt a panasz az orvosokra, a sok viszszaélés felszámolására Fűzy Szaniszló intézkedéseket tett.

15 Fűzy a rend vagyonának a gyarapítására is gondolt, s ezért foglalkozott a budai Lukács fürdő megvételének a szándékával. A kincstár el akarta adni, s Fűzy a konkurenciától kívánta volna megmenteni a szomszédos Császár fürdőt, mely az irgalmas rend tulajdona volt.

16 A tartományfőnök végül munkásságáért és érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta.

17 Ám az irgalmas rendben Fűzy Szaniszló kitüntetését nem fogadták osztatlan örömmel. Egyik rendtársa a rend vagyonának hűtlen kezelésével vádolta meg. E vádak alaposnak és indokoltnak látszottak, s úgy tűnt, a kilépések, vádaskodá10 Uo. 1. t. 3. cs. 1903. jún. 9. 11 Uo. 1. t. 4. cs. 1913. júl. 26. 12 Uo. 1. t. 3. cs. 1878. máj. 13. 13 Uo. 91/1884. 14 Esztergomi Prímási Levéltár (a továbbiakban PL) Scitovszky Cat. 22. Misericordiani. 1850. nov. 4. 15 Uo. Simor Cat. 22. 7/6. alcsomó, 2181/1882. 16 Uo. 1516/1883. 17 Uo. 1429/1884. és 5332/1884.