Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Zboray Bertalan — Csanád Vilmos: Adatok a budai és pesti gyógyszerész-grémium történetéhez
elnökök aláírása szerepel azon a beadványon, melyet ők Klauzál Gábor földmívelésipar- és kereskedelemügyi miniszterhez — mint a gyógyszerészet akkori felügyeleti hatóságához — adtak be. Ebben minisztériumi képviseletet kértek a gyógyszerészi ügyek intézésére, engedélyt országos egyesület megalakítására, a vizsgálati díjak eltörlését, a Magyar Gyógyszerkönyv megszerkesztését, a gyógyszertári jogok adományozásának csökkentését és végül a közlapok részére adandó engedmények megszüntetését. Klauzál miniszter — dicséretére legyen mondva — rövidesen, még június 25-én választ is adott a kérésre, tudatta, hogy Wagner Dániel pesti gyógyszerészt kinevezte minisztériumába a gyógyszerészi ügyek intézésére. A többi pont elintézését későbbi időpontra halasztotta, elintézésüktől nem zárkózott el. Határozott elutasítást csak az országos egyesület kérdésében tanúsított, ami az akkori, kialakulóban levő — mondhatnánk zavaros — időben könnyen érthető. A politikai és főleg a katonai helyzet ismert alakulása azután csakhamar meghiúsította a szépen induló ígéretek végrehajtását. Természetesen az abszolutizmus évei alatt szó sem lehetett efféle újítások bevezetéséről, de még megtárgyalásáról sem. A buda-pesti egyesület tehát csendben dolgozott tovább a régi keretek között. Az abszolutizmus alatt azonban rohamosan romlott a gyógyszerészek gazdasági helyzete. A Bach-uralom nem ismerte el tudományos pályának és társadalmi osztálynak a gyógyszerészi kart, s az iparosok közé sorolta őket. Összeírta ugyan 1855-ben az ún. reáljogú — vagyis szabadon eladható — patikákat, de egyre-másra adott patikanyitási engedélyt nem törődve azzal, hogy az új tulajdonosok meg tudnak-e élni, s nem teszik tönkre a már működő gyógyszertárakat. Ezek a körülmények azután — főleg a vidéken élő gyógyszerészeket — szervezkedésre bírták. Kezdték keresni az egymással való érintkezést, visszaemlékezve Würtzler Vilmos és Hollmann József pest-budai elnökök 1848-as próbálkozására, akik az országos egyesület gondolatát felvetették. Deák Ferenc fellépése után a hatóságok is engedtek, s ha nem is cselekedtek, de meghallgatták a javaslatokat. 10 Ilyen körülmények között 1861 februárjában a debreceni gyógyszerészek Tamássy Károly vezetésével kérvényt nyújtottak be a Helytartótanácshoz. Ennek első pontjában kérik az egészségügyi osztálynál gyógyszerész alkalmazását, a másodikban az árszabály módosítását s a harmadikban egy gyógyszerészi egyesület megalakulásának engedélyezését. A budai Helytartótanács váratlan gyorsasággal megadott engedélye alapján Tamássy március 13-ra hívta össze az alakuló ülést, ahol őt egyhangúlag elnökké választották meg. Megemlítésre érdemes, hogy Tamássy igen népszerű ember volt városában, 1848-ban, mint a helyi nemzetőrség parancsnoka fogoly osztrák tiszteket mentett ki a feldühödött néptömeg kezei közül. Feltehető, hogy ez a magatartása is közrejátszott az említett kérvény elintézésekor. Ezekben az években a pest-budai gyógyszerészek sem maradtak tétlenek. Az újonnan megindult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén hallatták hangjukat. Ismeretes, hogy még 1841-ben Bene Ferenc és Bugát Pál, a pesti egyetem orvostanárai valósították meg és vezették — az említett elnevezés alatt — az ország különböző városaiban tartott tudósösszejöveteleket. A tagok között már az első időkben megtaláljuk a gyógyszerészek neveit, sőt néhány előadásuk anyagát is. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia másodelnökének, báró Eötvös Józsefnek sikerült a Helytartótanácsnál kieszközölnie a Vándorgyűlések megrendezésére szóló engedélyt. Eötvös 1863. szeptember 22-re, Pestre hívta össze a IX. Vándorgyűlést, ahol a megjelent pesti és vidéki gyógyszerészek, szám szerint 38-an 11 szakosztályt alakítottak, melynek elnöke Ráth Péter, a budai, alelnöke Jármay Gusztáv, a pesti grémium elnökei voltak. Az ülésen tudományos előadások nem hangzottak el, de részletesen megtárgyalták Schédy Sándor gyógysze10 Baradlai — Bársony i. m. II. köt. 84. 11 A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálatai. Pest, 1864.
