Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Orosz Éva: Egészségügyi alapellátás — területi különbségek (1876—1945)

Végigkísérve az egészségügy területi különbségeinek mérséklésére irányuló központi törekvések főbb állomásait, láthatjuk, hogy a közegészségügynek a társadalmi szükségletekhez való alkalmazkodásának folyamata egyben a területi differenciák fokozódásának sajátos mechanizmusát is jelentette. Ugyanis az új törekvések (pl. a századfordulón a járványügyi intézkedések, a hatósági orvosi rendszer kiépítése stb.; a két világháború között az anya- és csecsemővédelem, valamint a gondozóintézetek felállítása stb.) elsősorban a városokban és a községek igen kis részében éreztették hatásukat. Ezen települések voltak csak alkalmasak — népességük nagyságánál, gazdasági erejüknél fogva — az egészségügy új szervezeti formáinak befogadására. Ennek következtében fokozódott a falvak nagy többsége egészségügyi viszonyainak lemaradása. Az előzőekből kitűnik, hogy az egészségügy állami irányítása csak újabb késéssel reagált arra, hogy a községek nagy részét érintetlenül hagyták az új törekvések, ill. hogy ezen települések egészségügyi helyzetének javítására egyrészt az állam anyagi eszközeire, másrészt — a viszonyaikat figyelembe vevő — sajátos szervezeti formákra van szükség. Vagyis az egészségügy új törekvései kétszeres késéssel értek el a községekig, és a települések anyagi feltételeinek kiegyenlítődését szolgáló — az előzőekben tárgyalt — intézkedések nem voltak elegendőek felzárkóztatásukhoz. Erre — ezen települések gazdasági és kulturális viszonyaiból eredően — radikálisabb egészségügyi intézkedések sem lehettek volna képesek. Nem mondva ezzel ellent annak, hogy adott anyagi és kulturális viszonyok mellett az egészségügy tevékenysége jelentős mértékben befolyásolta és befolyásolja a népesség egészségi állapotát. IRODALOM Ágoston Béla (1940): A falusi egészségügy romlásának megelőzése. In: A községek III. Országos Kongresszusa. Falu Szövetség, Bp. Bezerédyné dr. Hertelendy Magdolna—dr. Hencz Aurél—dr. Zalányi Sámuel (1967): Évszázados küzdelem hazánk egészségügyéért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. Chyzer Kornél (1885): Orvosügy a községekben. A községi és körorvosi intézmény fejlesztése. In: Az 1885. évi Országos Orvosi és Közegészségügyi Congressus tárgyalásai. Athenaeum, Bp. Doros Gábor—Melly József (1930): A nemi betegségek kérdése Budapesten. Statisztikai Közlemények 61. 1—2. Szfőv. Háziny., Bp. Grünwald Béla (1885): Egészségügyi közigazgatásunk szükségletei a törvényhozásban és a községekben. In: Az 1885. évi Országos Orvosi és Közegészségügyi Congressus tárgyalásai. Hahn Géza (1960): A magyar egészségügy története. Medicina Könyvkiadó, Bp. Johan Béla (1929): Az egészségvédelmi munka egységesítése és rationalizálása. (Az I. törvényhatósági tiszti főorvosi értekezlet referátumai és tárgyalásai.) Népegészségügy, 5. sz. Johan Béla (1938): Tízéves falusi közegészségügyi munka tanulságai. Orvosi Hetilap, 11. sz. Johan Béla (1939) : Gyógyul a magyar falu. A M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet Közleményei. 7. sz., Bp. Johan Béla (1943): A magyar közegészségügy területi kérdései. Népegészségügy, 21. sz. Kerbolt László (1934): A beteg falu. A magyar falu szociális és közegészségügyi rajza. A M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet Közleményei 3. Pécs, Kerék Mihály (1933): A magyar mezőgazdasági munkás egészségügye. Magyar Szemle 4. sz. Kovacsics Sándor (1927): A falu egészségügye. Népegészségügy 24. sz. Téglássy Béla (1933): A magyar közegészségügy jövő útjai. Magyar Szemle 1. sz. Zusammenfassung Die Anpassung des öffentlichen Gesundheitswesens an die gesellschaftlichen Bedürfnisse erfolgte mit einer bedeutenden Verspätung und ausschliesslich zufolge der zwingenden Wirkung auswertiger Kräfte. Diese waren einmal die vernichtenden Seuchen, bzw. die Zunahme des Rückstandes von den entwickelten Länder, aber auch in bestimmten Gebieten der hochgradige Zuwachs der Erkrankungen und der Mortalität.