Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon — Egy szaktudomány hőskora
A századforduló évei magyar orvostörténet-írásának ismertetésénél szólnunk kell néhány olyan munkáról, amelyek szerzői csupán egy-egy alkalommal foglalkoztak a medicina múltjával, így munkáik hamar feledésbe merültek. Ezek sorában kell említenünk Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1905), Párkányi Dezső: Magyar orvosok és az orvostudomány a XVII. században (Székesfehérvár, 1913), Lausmann Gy. : Adatok a magyarországi járványok történetéhez, különös tekintettel Székesfehérvár városára (Székesfehérvár, 1908), Arányi Béla: — Arányi Lajos fia — Fertőző betegségek Magyarországon 1600—1650 között (Bp. 1911) című munkákat. A századforduló éveiben jelentkező orvostörténeti kutatók elsősorban az újabb források feltárását, rendezését és a magyar orvostudomány helyének — az egyetemes orvostörténelmen belüli — kijelölését tűzték célul. 40 A forráskutatás területén hatalmas munkát végzett Magyary-Kossa Gyula (1865—1944), akinek 1929—1940 között megjelent négykötetes Magyar orvosi emlékek című munkája az egyik legfontosabb forrásgyűjteménye hazai szakirodalmunknak. Győry Tibor elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar orvosképzés feldolgozása területén, de az orvostörténelem majdnem minden problémájával foglalkozott. Tanítványai köréből került ki a két világháború közötti időszak kiemelkedő tudású orvostörténész nemzedéke {Bálint Nagy István, Herczeg Árpád, Hints Elek, Daday András, Elekes György, Korbuly György, Mayer Kolos Ferenc, Vajda Károly, Pólya Jenő stb.), akik közül többen magántanári képesítést (Herczeg, Korbuly, Daday, Elekes) nyertek. A kör számára előadási lehetőséget az Orvosegyesület, publicitást az Orvosi Hetilap nyújtott (1921-től külön orvostörténeti rovatot biztosított), tevékenységük viszont a hazai kutatásoknak nemzeti karaktert adott. A két világháború között az Orvosegyesület vette át azt a szerepet, amelyet a Poór-féle alapítvány idején a Vándorgyűlések Központi Választmánya játszott: Magyary-Kossa Gyula forráskiadványának megjelentetése is elsősorban az Orvosegyesület érdeme, de erkölcsileg hozzájárult például Mayer Kolos Ferenc Az orvostudomány története (1927) című könyvének kiadásához, majd 1939-ben javaslatára adták ki Szumowski könyvének magyar nyelvű fordítását Herczeg Árpád jegyzeteivel. E nemzedék is megpróbálkozott összefoglaló jellegű munkák megírásával is. Közülük Mayer Kolos Ferencet, Herczeg Árpádot és Pólya Jenőt kell említenünk. Mayer Kolos Ferenc 4 ' az előbb említett könyvében korrigálni kívánta Demkó könyvének hiányosságait, így elsősorban az orvostörténelem egyetemes fejlődését követte nyomon, majd az általános fejezetek végén külön is szólt a magyar vonatkozásokról, bővebben a XIX. század hazai orvostudományával foglalkozott. Könyve elismerést aratott, hiányának csupán terjedelmét említették, sőt az egyetemeken folyó orvostörténeti oktatásnak tankönyveként is használták. Hints Elek (1893—1966) Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében (I—n. Bp. 1939) és Az őskori és ókori, középkori orvostudomány (Bp. 1939) című könyveiben kiváló áttekintést adott az orvostudomány és a gyógyítás művészetének fejlődéséről, az egyetemes fejlődés bemutatásán belül külön szólt a hazai vonatkozásokról. Herczeg Árpád (1890—1957) mint egyetemi előadó szerzett elévülhetetlen érdemeket, amit Manardus-kutatásaival és Szumowski könyvének lefordításával gazdagított. Pólya Jenő (1876—1944) Az orvostudomány regénye (Bp. 1942) címet viselő terjedelmes könyvével az orvostörténelem ismeretterjesztő műfaját kívánta szolgálni, ebben a vonatkozásban maradandót alkotott. A második világháborúval a hazai orvostörténelem művelésének nagy korszaka zárult le, amelynek erényei és alapvetései hatással voltak elmúlt évtizedeink orvostörténeti kutatásaira. A második világháború után már más alapokon kezdődött meg az orvostörténelem kutatása, új gyűjteményi rendszerek teremtődtek. 40 Antall J. : Az orvostörténelem helyzete Magyarországon. OH 122. (1981), 10. 555—560. 41 Mayer Kolos Ferenc (1899-) Budapesten szerzett oklevelet (1925), majd fővárosi kórházakban működött. Az 1930-as évek közepén az Egyesült Államokban telepedett le, bibliográfiák szerkesztésével és kiadásával foglalkozik.
