Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

ket említi, akiknek nyitva van a hasuk és/vagy a mellkasuk. Az ilyen omphalocele-s (exomphalosos, illetve gastroschisises) és ectopia cordisos újszülöttek ma is jól ismertek. Pontosan ismerteti Schencius után egy néhány napot élt újszülött esetét, akinek a hasalján tágas nyílás volt, emellett nem volt húgyhólyagja és végbele. A leírás megfelel egy még ma is kevéssé ismert rendellenességkomplexusnak, az exstrophia cloacae-nak. Minden bizonnyal ez e rendellenesség-egység első szakszerű leírása. 577: Maligna genitalium maris, etfoeminae constitutio (A férfi és női nemi szervek rendellenes szerkezete). A szerző szerint a torzszülöttek e csoportjában különösen érvényes a tapasztalat: a Természet egyszer bőkezű, máskor pedig szűkmarkú az adottságok osztogatásakor, így előfordul olyan férfi, akinek nincs hímvesszője, de olyan is, akinek kettő van. Az előbbi jól ismert. Nemritkán fordul elő olyan férfi nemi szervi rendellenesség, amikor a hímvessző csökevényes és a húgycső a hasadt herezacskóba szájadzik. (Ez a perineoscrotalis hypospadiasis.) A két hímvesszős esetek már sokkal ritkábbak. Olyanról pedig még nem is hallottunk, amit a szerző említ, nevezetesen, hogy Páduában egy fiúnak az egyik hímvesszőjéből a vizelet, a másikból az ondó távozott. Említi a gyakori herehiányos állapotokat. (A hereleszállás elmaradása a születéskor a fiúk 4%-ában fordul elő; egyéves korukig a többségnek azonban magától leszáll a heréje, így csak a fiúk 0,8%-ában marad el.) A szerző háromherés férfiakról, pl. a Bergamóban született, de velenceiként híressé váló hadvezérről, Colleoniról is említést tesz. Az utóbbi olyan büszke volt erre a fejlődési hibájára, hogy még a címerében is szerepeltette. Ez nem keltett osztatlan elismerést, azóta mondják Itáliában: , ,Olyan buta (»balfäcän«) vagy, mint a bergamói Colleoni "... Természetesen megbeszéli a teológiai szempontból nagy érdeklődésre számot tartó szűzhártyarendellenességeket, pl. amikor az eleve átjárhatatlan (Hymen imperforatus) vagy amikor szűzen szültek gyermeket. A herniaphroditismus kérdése is nagy érdeklődésre tartott akkor is, most is számot. Egyfelől a születést követően gyakorta szükségessé váló nem- és névváltoztatás miatt. Leírásából kiderült, hogy leggyakrabban — mint manapság is — az ún. adrenogenitalis kór állt ennek hátterében. Foglalkozik a csikló gyakori megnagyobbodásával (clitoris hypertrophia-val) is. A probléma fontossága miatt ennek a témakörnek azután külön fejezetet is szentel: 573: Androgynorum varietas (A kétneműség változatai). Itt találóan jegyzi meg, hogy az ilyen esetek többségében ellentmondás van a külső és belső nemi szervek között. Tehát az egyik típusban kívülről nőnek tűnnek, de belül heréjük van, és hiányoznak a belső női nemi szervek. (Ez a testicularis feminisatio kórképének felel meg.) Ritkábban viszont kívülről fiúnak vélik a gyermeket, de a hasában petefészek és méh van. (Ez felel meg az előbb említett adrenogenitalis kórnak. Ezt a két betegséget és néhány mást, ma az ál-hermaphroditismus megnyilvánulásának tekintjük.) A valódi kétneműség, amikor mind a két nemre jellemző külső és belső nemi szervek megtalálhatók, sokkal ritkább. Kolumbuszra hivatkozik, aki — elmondása szerint — látott ilyeneket is. Végül két érdekes kérdést tárgyal meg Aldrovandi. Az egyik: torzszülötteknek tekinthetők-e a kétneműek? Ugyanis egyrészt túlságosan gyakoriak, másrészt a szervezetük többi része ép, tehát másutt nem torzok. (A gyakorisággal kapcsolatos megjegyzése meglepő, mivel korunkban nem túlságosan gyakran fordulnak elő még az ál-kétneműek sem, nem is beszélve a valódiakról.) Magyarázata szerint a kétneműség a Természet akaratának félresiklásában keresendő. Elsősorban fiút akar teremteni, de ez sokszor nem sikerül és ilyenkor lányok lesznek. (Érdekes módon a nemkialakulás ma ismert elmélete ezzel pont ellentétes. Ahhoz, hogy valaki fiú legyen, Y nemi kromoszómára és sok minden másra van szüksége; ezek hiányában viszont érvényesül a természet eredeti terve, a leány irányú fejlődés.) A szerző idézi a korabeli nézetet, miszerint a havi vérzést követő 5. napon történő szeretkezés fiút, a 8. napra eső közösülés leányt, míg a 12. napon történő együttlét kétneműeket eredményez. Később élihez hozzáteszi: ő ebben nem hisz. E szabály érvényességekor ugyanis sokkal több kétneműnek kellene születni. A másik: a kétneműség bibliai értelmezése. A Szentírás szerint Isten Ádámot: „Férfinak és nemek teremtette". E szerint Ádám androgyn, tehát kétnemű lett volna. A szerző azonban ezt kétségbe vonja, mondván a héber nyelvben nincs semleges