Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Wuketits, Franz M.: Grundriss der Evolutionstheorie (Lambrecht Miklós)

és a korszak nyugati orvosainak termékeny kapcsolatait elemzi. E könyvet olvasva nagyszerű évszázad panorámája tárul elénk, s eddig kevéssé ismert idők izgalmas történetével ismerkedhetünk. Magyar László Wuketits, Franz M.: Grundriss der Evolutionstheorie. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1982. X. 217 p. E M. Wuketits, egy fiatal bécsi magántanár ,,az evolúciós elmélet vázlatát" kívánja nyújtani kisméretű, igen ökonomikusán szerkesztett könyvében, mely 1982-ben jelent meg. Ez az év elválaszthatatlan Darwin halálának 100. évfordulójától. A 7 főfejezetre tagolt könyv számos alfejezete közt ilyen címeket találhatunk: Mi az evolúció? A származástan alapkérdései; Darwin előfutárai és az ő természetes kiválasztási elmélete; Neodarwinismus; Az élő rendszerek változékonysága; Időtényező az evolúciós folyamatban; A fejlődés genetikai alapja; Selectio és mutatio és végül: az ember helyzete a fejlődés folyamatában. A Kiegészítésben részletes jegyzetanyag, 270 tételes bibliográfia, a képek forrásjegyzéke, név- és tárgymutató található, amelyet rendszertani mutató zár be. A főtéma maga az evolúció. Darwin a könyv 10 oldalát foglalja el, s ezen felül is a legtöbbször idézett auktor. Érdemei vitathatatlanok a kérdések felvetésével kapcsolatban és a szelekciós elv érvényesülésének kimutatásával a faj keletkezési folyamatban. Természetesen sok más biológust és filozófust is idéz. Utóbbiak közé tartozik H. Spencer, akinek főérdeme ebben a vonatkozásban az „evolúció" szó mint terminus véglegesített bevezetése a filozófiai és biológiai irodalomba. Fr. Bacon az indukció elvéért kapott helyet, amelyet maga Darwin hangsúlyozottan alkalmazott kutató-elmélkedő tevékenységében. J. de Lamarck megfelelő méltatást kap, valamint E. Haeckel is. És ha már német anyanyelvű a szerző, joggal szorít helyet Goethének is, akinek természettudományi érdeklődése és a puszta érdeklődésen túlmenő munkálkodása közismert. Az idézett szerzők névsorának csak futólagos áttekintése is átvezet az impozáns méretű, 270 tételes bibliográfia méltatására. A történeti anyagból kevésre hivatkozik, inkább az 1930 utáni irodalomra támaszkodik, hiszen célkitűzése is a fejlődés modern problematikájának megvilágítása minél több oldalról. Ezt az oroszlánkörmöket mutató fiatal szerző sikerrel megvalósította. Lambrecht Miklós