Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Leopoldina-Symposion (Rákóczi Katalin) - Liess, Leonore: Geschichte der medizinischen Fakultät in Ingolstadt von 1472 bis 1600 (Kapronczay Károly) - Lynen, Fedor: Die Entwicklung der Biochemie aus eigener Sicht (Lambrecht Miklós)

ra. Ebben a környezetben jelent meg a fiziológusok új generációja. Állatkísérleteikben segítette őket sebészi képzettségük, mögöttük állt a kórházak klinikai tapasztalata, az állatorvosi és gyógyszerészeti kutatások eredményei. A korabeli francia előretörés a tudományban és oktatásban a tudósoknak mintát, mércét, tudást és technikát nyújtott. Az 1820-as évekre a francia orvostársadalom jelentős része valami módon kapcsolatban állt az új élettannal. A reprezentatív tudósok — elsősorban Bichat, Magendie és Bemard — karrierjének és az intézmények történetének kölcsönhatásukban való feltárása egy domináns kutatói hagyomány kezdeteinek megértéséhez segíti az olvasót. Bánóczy Erika Leopoldina-Symposion. Auswirkungen neuer Forschungsergebnisse auf Klinik und Praxis der Ophthalmologie. (2. Ophthalmologisches Symposion). In: Nova Acta Leopoldina. (Hrsg. J-H. Scharf) Bd. 57. No 259, Halle/Saale 1985. A medicina minden szakterületén — így a szemészetben is — régen szétvált a gyakorlati gyógyítást végző kórházi orvosok és tudományos kutatók munkaköre. A klinikai praxis és kutatóorvosok külön-külön kialakított véleményét volt hivatva ismertetni és megvitatni, majd az új felismeréseket pontosítva megfogalmazni az a szimpózium, amely 1981. márc. 26—29. között Reinhardsbrunnban került megrendezésre. E kötet a tanácskozás fontosabb referátumait és az összegzést tartalmazza. Rákóczi Katalin Liess, Leonore: Geschichte der medizinischen Fakultät in Ingolstadt von 1472 bis 1600. München, Demeter Verlag, 1984. 336 1. A német orvostörténelemben és orvosképzésben olyan fontos szerepet játszott ingolstadti egyetem orvosi karának 1472—1600 közötti időszakát dolgozza fel a szerző, amely nemcsak az adott időszak történeti áttekintését és értékelését adja, hanem egyben a legfontosabb okmányok kritikai közlésére is vállalkozott. A széles levéltári és könyvtári kutatáson nyugvó munka legfőbb értéke az eredeti oklevelek és alapszabályzatok közzététele, kritikai értékelése, összevetése korabeli orvosi karok hasonló okleveleivel. A szerző kiváló összeállítást közöl a karon működött kiemelkedő tanárokról, életrajzi adataik és pályafutásuk fontosabb állomásainak áttekintése után értékeli orvosi tevékenységüket is. A másik fontos összeállítás az Ingolstadtban végzett orvosok számbavétele. Nem csupán neveket sorol fel, hanem későbbi életútjukat is igyekszik nyomon követni. Irodalom- és jegyzetapparátusa ugyancsak értékes része a témában kutatók számára. Kapronczay Károly Lynen, Fedor: Die Entwicklung der Biochemie aus eigener Sicht. Halle/Saale, Nova Acta Leopoldina, Neue Folge, 1982. Nr. 246. Bd. 55. 9-20 p. Az 1964-ben orvosi Nobel-díjat kapott F. Lynen egész életét Münchenben töltötte (1911—1979), ott volt a biokémia professzora (1953) és a ,,Max Planck Biokémiai Intézet" igazgatója (1954-től), de 1971-től haláláig a nagy múltú Leopoldina alelnöki tisztét is betöltötte. A Leopoldina, mint a Német Természetbúvárok Akadémiája, állandó székhelye a Saale melletti Halle, amelynek elnöksége felújíthatta az intézmény hagyományait, és ennek szellemében külföldinek számítható tagok-