Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Honti József: A hazai kórbonctan a két világháború között a Magyar Pathológusok Társasága működése tükrében
az intramuralis epekő képződésről és a méhnyálkahártya laphám metaplasiájáról. Fazekas I. Gyula Szegedről a lúgok mérgező hatását vizsgálta. Budapestről Gömöri György a mikrotechnikai vaskimutató eljárásokat bírálta. A rákkutató szakosztály ülésén Budapestről Puhr Lajos a csont endotheliomáját ismertette. Romhányi György előadásának tárgya: szövettani vizsgálatok fogékony és daganatresistens állatokban. Kellner Béla Pécsről a rák körüli metastasisokról számolt be. Radnót Magda ugyancsak Pécsről verejtékmirigy adenomát mutatott be, majd Faber Viktorral együtt chorionepitheliomát, extrauterin graviditas mellett. 27 A Magyar Pathologusok Társasága történetében először vidéken Pécsen tartották a nagygyűlést, 1937. május 17—18-án, a hatodik nagygyűlést. Elnöke Entz Béla professzor volt. Elnöki megnyitója kapcsán összefoglalhatjuk a pathologia helyzetét Magyarországon, arra az időre, amely a két világháború közötti időszakot, tehát a MPT megalakulását megelőzte. A német pathologusok társaságának ülésén először 1905 szeptemberében Meranban vett részt Entz Béla, mint egyedüli magyar. Az ülés a német orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésével egyidejűleg ülésezett. Olyan német pathologusok vettek részt, mint Chiari, Orth, Aschoff, Schmorl, Askenazy, Pick, Sternberg, Baumgarten és mások. Orsós 1910-től rendszeresen látogatta a német pathologusok társaságának üléseit, sok előadást és bemutatást tartott. Magyarországon a kórbonctannak mindössze három tanszéke volt, a fővárosban három prosectura működött, amelyek közül kettő az egyetemi tanszékekhez volt kapcsolva, ezeknek önálló segédszemélyzetük nem volt, tehát tulajdonképpen csak egy prosecturáról lehetett komolyan beszélni, a Szent Jánoskórház prosecturájáról, amelyhez hozzátartozott a régi Szent János-kórház és a Szent Margitkórház is. Vidéken összesen két prosectura volt, a pozsonyi és a fiumei. A következő évben nyílt meg Orsós vezetése alatt a pécsi prosectura. Nemcsak a prosecturák, hanem az egyetemi intézetek is rosszul voltak ellátva személyzettel és a felszerelés is meglehetősen hiányos volt. Genersich fáradhatatlan tanítói munkásságának volt köszönhető, hogy a kórbonctan jelentőségét nálunk is megértették, és mindenütt felmerült annak szükségessége, hogy prosecturákat létesítsenek. A boncolások az összes fővárosi kórházakban megindultak és a szanatóriumok sem idegenkedtek többé attól a gondolattól, hogy halottaikat felboncoltassák. A pécsi prosecturát követte a kaposvári. Sajnos azonban nem volt elegendő képzett szakember, és ezért egy személyre túl sok munka hárult, ami szükségszerűen az anyag részletes feldolgozásának rovására ment és a tudományos munkát is megnehezítette. Egy tekintetben azonban előnyös volt, mert a budapesti intézeteknek óriási és nagyon változatos anyagot juttatott. Ezt a gazdag anyagot mutatták be az intézetek fiatal tagjai a referáló estéken, amelyek így nagyon hozzájárultak a fiatal pathologus generáció tudományos neveléséhez és más munkára serkentéséhez. A kórbonctan művelése tehát Magyarországon a század elején a Pécsett tartott nagygyűlésig számítva az utolsó három évtizedben óriásit haladt — mint ahogyan Entz Béla megállapította. * Pécsett a referátumot Budapestről Sümegi István tartotta a ritkábban előforduló nehézfémek jelentőségéről és szövetvegytani kimutatásáról. A pécsi nagygyűlésen jelentkezett először Csermely Hubert, Salvarsan-encephalitis c. előadásával, amelyhez Bézi István és Entz Béla szóltak hozzá. Sopronból előadásokat tart Kup Gyula és Bajáról Haranghy László (A toxicus, ill. malignus heveny fertőző betegségek szervi elváltozásairól, különös tekintettel a lépelváltozásokra), Budapestről Páli Kálmán és Szabolcs Zoltán. Nagyon figyelemre méltó Budapestről Gömöri György szereplése, Rácsrostok ezüstözése paraffmos metszetben címmel, ez volt Gömörinek az utolsó előadása itthon. Schranz Dénes (Budapest) előadásának tárgya törvényszéki orvostani: Holttesteken talált sérülések egyszerű plastikus megörökítése a bűnvádi bizonyító eljárás céljaira. Szeged*Az előadás elhangzása után hívta fel a figyelmet Dr. Ormos Jenő egyetemi tanár, szegedi pathologus professzor édesapja postumus munkájára, mely néhány kórbonctani vonatkozású adatot is tartalmaz. Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése. Comm. Hist. Art. Med. 60—61. 176., 178. és 194—197. old. 27 A MPT. . . Ötödik Nagygyűlés. Budapest, 1936. június 4—5. Debrecen, 1936.
