Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Schultheisz Emil: Zsámboky az orvos-humanista
rizsi kiadásról, illetve ezek egyesítéséről, a Crato által ígért kiegészítéssel bővített editiorol van t 22 SZO. A Dioscorides-kiadás csak halála után 14 évvel jelenik meg Etienne kiadásában Genfben 1595-ben. Az előszóban olvasható: . . .varias tum ciariss. viriD. Sambuci, tum et aliorum hinc inde in Dioscoridem depromptas lectiones. . . margine adscribere visum est". Mint ismeretes, e szerény megjegyzés mögött Zsámboky hatalmas munkája búvik meg. 23 Genfben az Étiennenek küldött kézirat gondozását Saracenus vette át. 24 Zsámboky igen nagyrabecsülhette Saracenust: . . .Saracenum V. Cl. et magnum tardov (latron) a me saluta. . ." — írja H. Stephanusnak Bécsből 1581 májusában datált levelében. 25 Magyar szempontból érdekes még Publius Renatus Vegetius Mulomedicinája Zsámboky-féle kiadásának története. Ez külön tanulmányom tárgya lesz. Mindössze egy olyan Zsámboky-levelet ismerek, mely túlnyomórészt orvosi témájú — ez is főként önmagára vonatkozik. Ennek a Cratohoz intézett epistolának értelemszerűen kellett, hogy egy hasonló tartalmú előzménye legyen, melyben e levélben már nem részletezett orvosi kérdéseket illetően intézett kérdéseket hozzá, többek között a fürdő gyógyhatásáról. Ez a levél vagy nem maradt meg, vagy lappang. A hivatkozott, tulajdonképpeni válaszlevélben 26 úgy tűnik, hogy a fürdők hatása ügyében némi zavarban van, mert mint hallja, a fürdők sokaknak használt, jóllehet mint Cratotól most már tudja, egyeseknek ,,sub affectam aetatem" ártott is. Ezért ezt, valamint egyéb szereket óvatosan fog használni. Betegsége kapcsán nem sok jó tapasztalatot szerezhetett. Elítélőleg ír: , ,de medicis Ulis Maiorum gentium et regiis ' ': nagyképűek és hiúk. Az említett orvosok csak a bécsi egyetem professzorai, illetve a fakultás tagjai között kereshetők. 27 Más epistolákban a császár betegségéről is szó esik röviden. Ezekben mindig Crato von Kraftheim szerepel mint valódi kezelőorvos. A címzésből soha nem hiányzik az archiater megnevezés. Zsámboky érdeklődése nem túl nagy, inkább az udvari tisztviselő természetes kíváncsisága, helyenként aggódása olvasható ki. Ezek a levelek a császár betegségére vonatkozó egy-két udvarias mondattal kezdődnek, majd írójuk rátér valódi közlendőjére, ami mindig humanista-filológiai téma. 28 Úgy gondolom, nem véletlen, hogy bárhol, bárhonnan és bárkinek írt a császár betegségét érintve, vagy egyáltalán az udvarban előfordult betegségekről, kezelésekről, önmagát, mint ezek22 A szóbanforgó párizsi kiadás kétnyelvű (latin, görög). Arnold Brinkmann jelentette meg 1549-ben Jacob Goupylius orvos-doktor előkészítő munkája segítségével, Ruellius fordításában, Jean de la Ruelle (1474—1537) maga is neves orvos, a párizsi orvosi fakultás tagja, botanikus. 23 Bach, E.: Un humaniste hongrois en France. Etudes France. Szeged, 1932, továbbá Varga László: Sámboky (Sambucus) János filológiai munkássága. Acta classica Univ. Sc. Debreceniensis I. (1965) p. 77—103. 24 Jean-Antoine Sarrasine (1547—1598) lyoni születésű orvos. Genfben városi orvos, a kórház vezetője, majd a medicina professzora. A könyv Frankfurtban 1598-ban jelent meg. 25 Goldast, Melch. H.: Philologicarum epistolarum centuria una. . . Francofurti 1610. p. 313. Vö. még Gerstinger i. m. 258. 25 A wroclawi városi könyvtárban Cod. Rehdiger 241 (Klose 160), No. 368. Vö. Gerstinger i. m. p. 244. 27 L. Cratohoz Breslauba küldött Bécsben 1576. december 18-án kelt levelét, Gerstinger i. m. p. 203. Itt említi egyébként ,,Dodonei filius"t. Ez nyilván az a Mechelnből származó Rembert Dodonaeus, aki 1574 óta az egyik császári ,,Leibmedicus", később Crato ellenlábasa az udvarban. 28 A császár betegségéről 1. még: „Nützliche Sammlung verschiedener, meistens ungedruckter Schrijjten und Berichte, Urkunden, Briefe, Bedencken . . . erläutert und herausgegeben von Christian Gottlieb Bruder." Frankfurt und Leipzig, 1735. p. 589 ff. XXXIV. szám alatt olvasható: .Joannis Cratonis Kayserl. Leib-Medici geheime Nachricht von der letzten Krankheit und Tode Kaisers Maximilian II. de Anno 1576.
