Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Spielmann József: Latin nyelvű orvosi és természettudományos irodalom a XV—XVI. században
mek, a lelki élet) tényezőinek az egészségre gyakorolt kedvező, illetve kedvezőtlen hatásával. Joggal állapítja meg, hogy a betegségek nemcsak testük állapotától függnek, létrehozhatják a helytelen életmód, az ésszerűtlen táplálkozás, a féktelen bujálkodás, testi megerőltetés vagy henye életmód, lelki bánatok, álmatlanság stb. Kyr az újgalenisták szellemében igyekszik korszerűsíteni az ókori római szerző tanait. Művének második részében 208 eledel és ital hasznait sorakoztatja fel, s külön szól azokról, amelyeket károsoknak ítél. Munkája utolsó 10 oldalán, 31 táblázatban foglalja össze az élelmezésre vonatkozó ismereteket. A brassói szerző csupán antik tekintélyekre hivatkozik, az egyedüli kortárs orvos akit említ, Valerius Cordus (1514—1544) jeles nürnbergi tudós. 17 Jellemző a humanizmus korára, hogy orvosi kérdésekkel teológusok, filozófusok, filológusok is foglalkoztak. Nálunk erre a legjellemzőbb példa Dudith András (1533—1589) pécsi, majd Csanádi püspök, Ferdinánd osztrák császár lengyelországi diplomatája, a katolicizmusnak végül is hátat fordító, a reformációval rokonszenvező polihisztor. Orvosi leveleinek szelleme rokon a Manardiéval. O is szembefordul az antik szerzők vak tiszteletével, nem hisz az asztrológiai jósolgatásokban, „mesebeszédnek", babonának minősíti az amulettekben való hitet, s a „vizeletnézésből" való kórismét pedig a római papok madárjelekből való jósolgatásához hasonlítja. Az orvostudomány — hangoztatja — nem spekulációra, hanem a megfigyelésre épül. ,,Vajon mi van a ti egész orvostudományotokban — fordul kortársához, Manardihoz 1579-ben —, amit éles eszű emberek meg ne tudnának cáfolni? Vesd el a régi előítéleteket és a dolgokról ne régi tekintélyek nyomán, hanem a valóságból és lefolyásukból kiindulva alkoss ítéletet ' '. Az orvosnak ugyanakkor tartózkodnia kell az elhamarkodott következtetésektől. Ezért fordul szembe Paracelsus misztikus tanaival, exotérikus szakkifejezéseivel. ítélet, ratio nélkül nincs orvostudomány, de az értelem anyagát a gyakorlat szolgáltatja. , ,A tudós, az orvos ne tapadjon a régi előítéletekhez, hanem vizsgálódjék, támaszkodjék a valóságból szerzett tapasztalatra, és azok közül a legjobbakat használjad — összegezi véleményét. Azonos a véleménye az orvostudomány lényegéről és Paracelsus tanairól Abafáji Gyulay Pálnak (7—1592), a Báthoryak udvarában magas állami tisztséget betöltő, Páduában végzett orvosnak. Squartialupihoz 1590-ben intézett levelében Paracelsus felfogását „tévtannak" ítéli. Azt veti a német orvos szemére, hogy „köteteit megtöltötte annyi sok szörnyűséges és rettenetes, más jelentésűvé torzított elképzeléssel", elfeledkezve arról, ,,hogy a beszéd érthetősége, nem pedig homályossága az erény . . . Mert ki hinné el, hogy veletek orvosokkal meg akarja értetni gyógyászata értelmét és hatékonyságát, ő aki nem magyarázta meg elnevezéseit, és nem alkalmazta a többi halandóktól elfogadott jelentésben ' '. 19 Gyulay Pál bírálatának éle Paracelsus misztikus tanai és'terminológiája ellen irányul. Jellemző humanista állásfoglalás ez, mert a humaniórák képviselői minden időkben az értelem szövétnekét tartották magasba. A humanizmus korának hazai orvosírói nem álltak meg szakmájuk szűk határánál. Jessenius, Apáczait megelőzve már hirdette, hogy a zsarnokot, ki népét elnyomja, le kell taszítani trónjáról, sőt elpusztítani is szabad. Kyr Paulus Boetiushoz hasonlóan, a lélek békéjét dicsérte. Dudith András a lelkiismeret szabadságáért szállt síkra. A humanizmus embereszményét a legátfogóbban azonban Gyulay Pál fogalmazta meg 1585-ben, Sibrig György váradi kapitányhoz írt levelében: ,,Ne legyünk fennhéjázóak, mindenkinek adjuk meg az őt megillető tiszteletet, senkit se bántsunk meg ok nélkül, ne legyünk dölyfösek erkölcseinkben és viselkedésünkben, ne dörögjünk másokra zsörtölődve és ádázul, mert nem szabad elfelejteni azt, hogy a ránk ruházott hivatalt csak egy bi17 Huttmann Arnold: Kyr Paulus „Sanitatis stúdium" . . . (Brassó 1551) című könyvének egyes vonatkozásairól, in: Orv. Szemle, (Mvhely.) (1972), 1, 111-116. 18 Weszprémi István: i. m. 67—79 — Al. Berndorfer: die Medizinische Briefe der ungarischen Humanisten — Andreas Dudith. n: Comm. de Hist. Art Med. 2. (1956) 46—71. — Réti Endre: i.m. 29—37. 19 Szabó György: Abafáji Gyulay pál. Bp., 1974, 56.
