Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kapronczay Károly: Az egyetemek szerepe az orvosképzésben a reneszánsz és a reformáció korában
Andreas Vesalius is, akinek jelentőségét nem kell különösebben kiemelnünk. Vesalius követőit majdnem minden protestáns egyetemen megtalálhatjuk, így Baselben D. Bauchint (1550—1624), Wittenbergben Albertit (1540—1600), aki a XVI. század legjelentősebb orvospedagógusai közé tartozott. Ez utóbbi egyetemmel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk, hogy Paracelsus első követői is itt találtak maguknak otthont és tanszéket. Alberti hírneve mellett éppen a Paracelsust követő Gaspar Peucer (1525—1602) és Winter von Andernacht működése tette vonzóvá a medikusok előtt Wittenberget. Azonban Paracelsus követői más protestáns egyetemen is támogatásra leltek: így Baselben Theodor Zwinger (1533—1588), Gessner, Odera melletti Frankfurtban J. Hoffmann (1563—1641), Jénában A. Ellinger, Markburgban R. Gloclenius. 8 A reformáció korában — Itália mellett — a legszínvonalasabb orvosképzést a baseli egyetem nyújtott, amelynek az orvosi karán honos szigorú vizsgarend és a kor legkiemelkedőbb orvosai által biztosított szakmai színvonal miatt az itt nyert oklevelet a legnagyobb elismerésben részesítették kontinensünkön. Az orvosi filozófia, a szakmai filológia és az empirikus szemlélet kiegyensúlyozott formában jelentkezett az orvosképzésben, amelynek tekintélyét csak emelték az itt működő híres orvosprofesszorok. A kar látogatottságát bizonyítják a XVI. századi promóciós adatok: 1532—1560 között 19, 1560—1586 között 114, 1586—1610 között 454 orvosavatásról szólnak az évkönyvek. A disszertációk témája is figyelemre méltó: elsősorban a kor jellegzetes betegségeivel — angol lázzal, scorbuttal, syphilisszel, pestissel, hastífusszal, kiütéses tífusszal — foglalkoztak, de tárgyalták a gyógyvizek terápiás hasznosításának és az egészséges életmód különböző formáinak kérdéseit is. 9 A kor vázlatos áttekintése mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az empirikus szemlélet előtérbe kerülése és az anatómia megújhodása milyen hatást gyakorol a középkor derekán a medicinától elszakadt sebészetre. E téren nemcsak Ambrosius Paré nevét kell említenünk, hanem azokét is, akik itáliai és protestáns egyetemeken szerzett orvosi tudásuk birtokában gyakorlati jellegű és nemzeti nyelven kiadott sebészeti tárgyú munkáikkal igyekeztek a két eltávolodott szakterületet ismét közelíteni. 10 Minden szakmai túlzás nélkül ki kell emelnünk, hogy az egyetemet járó ifjúság csak elenyésző hányada folytatott e korban orvosi tanulmányokat, és az egyetemi felsőbb karokon éppen az orvosi volt a legkisebb létszámú. A reformáció korában a magasabb egyetemi képzés végső célja a papképzés volt, s ennek elérése után, vagy ezzel párhuzamban mélyültek el egyesek a gyógyítás tudományában is. A XVI. századból rendelkezésünkre álló mintegy száz magyar orvos személyi adatai bizonyítják, hogy közel 60%-uk az orvosi oklevelet (vagy tudást) bölcseleti és teológiai tanulmányok bevégzése után szerezte meg, később orvosi gyakorlatukat papi hivatásuk kiegészítéseként művelték. 11 Ugyanezen orvosok adatai bizonyítják, hogy az új szellemű protestáns iskolák milyen fontos szerepet játszottak a hazai természettudományos műveltségű értelmiségünk kialakításában, hiszen többségük protestáns hitet követett, és műveltségük alapjait ezen iskolákban szerezték meg, s innen irányították őket külhoni tanulmányokra. Az egyetemlátogatás szempontjából is fontos fordulatot a reformáció kora hozta: a XVI. század első harmadáig — Bécs, Krakkó és a kisebb jelentőségű Prága mellett — a felsőbb tanulmányok célja Itália egyetemeinek látogatása volt, de 1530-tól az új hitet vallók már a protestáns egyetemek felé igyekeztek. Kezdetben Wittenberget keresték fel nagyobb létszámban, hiszen itt élt Luther, itt tanított Melanchthon, később már más protestáns egyetemen is találkozunk magyarokkal. Wittenbergben 1523—1560 között 442 magyart jegyeztek fel az évkönyvekben, 1576 után újabb 376 hazánkfiát anyakönyvezték. Wittenberg 8 Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Bp. 1881. 9 Szumowski: i. m. 10 Kapronczay Károly: Magyar medikusok a wittenbergi egyetemen Luther és Melanchthon korában. (Megjelenés alatt). 11 Ábel: i. m.
